Monthly Archives: October 2015

[day 2] szentháromság

Az Írországba érkező munkavállalók szentháromságáról szóljon most ez a kis post. Ez pediglen a PPS szám (ami kb a Szent Grál, vagyis mindig, mindenhez ez kell. Kb az adószám, tajszám, mindenszám összevonása), a bankszámlaszám (értelemszerűen) és a helyi telefonszám (megintcsak értelemszerűen, hisz pl albérletkeresésnél egyetlen egy ügynök sem fog magyar számokat hivogatni).

Ígyhát reggeli után bebuszoztam Dublinba a Parnell Streetre megszerezni a PPS számot. Mivel ehhez igazolni kell a lakhatásom, amit albérlet híján még nem tudok, Mrs. Y. adott egy nagyon hivatalos meghívólevelet, hogy az legyen nekik elég. Még előtte, Magyarországon, on-line foglaltam időpontot, aminek a visszaigazolását kinyomtatva be is kellett mutatni. Ez teljesen korrekten, konkrétan ügyintézői asztal számára lebontva megmutatta, hogy mikor és hova kell mennem. 11-re volt időpontom, de jó szokásomhoz híven korábban, már 10:00-ra a helyszinre értem. Ahol a 80-as évekre jellemző, banánért sorban állós embertömegével szembesültem. Igaz, itt szépen, tülemesen álldogáltak az emberek. És 10:30-kor, a kapu kinyitásakor ez a tömeg egyszerűen Church Streeteltűnt. Mindenki, akinek volt egyeztetett időpontja, a megfelelő ablakhoz állt. Pontosabban ült. Mert lényegesen több szék volt kiszórva, mint ügyfél. Akiknek meg nem volt, azokat regisztrálták és x nap múlva mehetnek újabb sorbanállásra. Én, mivel senki nem volt az “ablakomnál” odalibbentem és pontosan 12 perccel később el is készültem mindennel. Ebbe belefért az olyan rugalmas megoldás is, mint pl. a jelenlegi szállásom igazolása. Melyről csupán egy informális e-mailem volt Mrs. Y.-tól, hogy 10.28-tól lefoglalja a helyet. Ezt a papírok kitöltése közben átforwardoltam az ügyintézőnek és mire végeztem a 3 oldallal meg is kapta és iktatta is. Hmmm….ezt most próbáljuk meg elképzelni bármelyik tetszőleges magyar szolgáltatónál.

Apró érdekesség, hogy a PPS regisztrációs levelet nem küldhetik céges címre, viszont egy mezei hotel lehet értesítési hely. Fuck logic.

Skerries tengerpartOK, akkor jöhet a második napirendi pont, a bankszámla. Itt viszont 10 alkalommal is sikerült lyukra futnom. Az, hogy körülményesek a bankok, az nem elég konkrét kifejezés erre. A mindenki által elfogadott invitation letter nekik nem jó, mert ez a sor nem az után a sor után jön és hasonló indokok variációival küldtek el melegebb éghajlatra. Bár volt olyan is, ahol azt mondták, hogy ha _minden_ papír megvan, akkor 2-3 hét, amíg egyáltalán időpontot tudnak adni. Mrs. Y. nem csodálkozott ezen. Említette, hogy pár hete két új kollega, ugyan azon invitation letterrel besétált ugyan abba a bankba, hogy számlát nyissanak. Az egyiket elküldték, a másiknak lett számlája. Fuck logic.

Ezt a projectet így jegeltem és inkább beugrottam egy Vodafone boltba és vettem egy Pre-Paid SIM-et, ami egész baráti szolgáltatásokat nyújt (5 GB adat, 100 nemzetközi perc, ingyenes írországi beszéd és SMS) mindössze 20 euróért. Ez vállalható. És ha már majd nem kell, akkor meg eláll a fiókban, enni nem kér.

Church StreetEzek mellett leteszteltem a Dublin Bus szolgáltatásait. A szállásról az út a Parnell Streetig 86 megálló volt, amit 1:34 alatt teljesített. Már odafele menet is feltűnő volt, hogy a megálló az csak akkor megálló ha a buszon valaki jelzi a leszállási szándékát és/vagy a megállóban bőszen integet egy felszállni kívánó. Egyébként a busz lassítás nélkül suhan tovább. Ez főleg a visszaúton volt látványos, ahol konkrétan 10-es nagyságrendben hagyta ki a megállókat. Így valójában 30-35 megállóval lehetett abszolválni a távot.

A busz egyénként kényelmes, tiszta, kulturált. Meglepő módon tökletesen működik a fel- és leszállás és a jegyvásárlás/Leap Card csippantás úgy is, hogy összesen egy ajtó van a buszon, és egy megállóban sem állt 30 másodpercnél tovább. Mert az emberek képesek normálisan kezelni az egészet. Először leszállnak, majd utána egyenként, nem tolakodva, nem lökdösődve felszállnak. Aki csippant az csippant, aki készpénzért vesz jegyet az meg megveszi a sofőrnél. Simán működik. Ja, és egész kellemes és ingyenes wifi van minden buszon. Elsőre nem tűnik borzalmasnak a napi 2×1 óra buszozás (a mostani szállás és a reptér közötti távolságot alapul véve), de persze jobb lenne Swordsban albérletet találni és csak 30 perceket utazni.Skerries tengerpart

Ennyit mára a technika és tudományok újdonságaiból. És pár random kép Skerriesről csak úgy beleszórva a postba. Majd lesz külön post a kisvárosról is valamikor.

[day 1] indulás és érkezés

Nah, ez a nap is elérkezett. Ezen sorok írásakor még van 1.5 órám itthon és utána 3 röpke óra után megérkezek egy új fejezetbe az életemben. Rohadtul feszült volt az elmúlt pár hét, ahogy közeledett az indulás napja. Bár tudom, hogy nem égetek fel hidakat és bármikor visszajöhetek, de nem akarok. Nem akarok vesztesként hazakullogni, hogy nem sikerült.

Félelmetes volt valahol azt látni, hogy kb az egész életem belefér két jókora bőröndbe. Kevesebb, mint 40 kg (ok, 38.9, tehát jól kicentiztem 🙂 ) és ez elég kell, hogy legyen az elkövetkező hetekben-hónapokban. Hisz amíg nincs albérlet, addig nincs hova rendelni a futárt. Márpedig két futáros kör még hátra van, hisz maradtak otthon cuccok szépszámmal- Az is igaz, hogy sokkal kevesebb, mint gondoltam.

bőröndök

Az elkövetkező napok elég zsúfoltak lesznek szerintem. Holnap PPS igénylés és egyúttal kell lőni egy helyi pre-paid SIM-et, mert az ügynökök nem erősek magyar számok visszahívásában. Mellette le kell beszélni annyi albérletlátogatást, amennyit csak lehet, mert nem égetném felesen az eurókat egy B&B-ben. Illetve ez az egyik sarkalatos pontja annak, hogy a család is jöhessen.

Mellette kell egy bérlet, ez frankón on-line tölthető a már megkapott Leap Cardra, de mellette aktiválni is kell egy előre megjelölt helyen. Ezt még kicsit körül kell járnom, hogy mit és hogyan. Illetve, mivel a bérlet nem 30 napos, hanem havi, az októberből hátralevő pár napot is le kell fedni 72 órás napijeggyel, mert ha összejönnek az albérletlátogatások, akkor utaznom kell agyba-főbe.

Pár óra és kiderül, hogy Mrs. Y. mit tervezett elintézni a napokban, de ma azt hiszem nem kell majd altatni 🙂

És egy apró személyes “note”. Bár voltam már távol családtól 1-2-3 hetekre, amikor ilyen-olyan projecteken, de ott tudtam, hogy még x nap és látom a családot. Itt most nincs ilyen. Tudom, hogy max 6-7 hét, de az momentán baromi megfoghatatlan időintervallum. Persze a teendők a két országban eléggé le fognak foglalni mindkettőnket és valószínűleg gyorsan kipereg a 1.5 hónap, de be kell vallanom ez most rohadtul rossz érzés.

És itt most pár órányi reklámszünet, a post második fele majd este, amolyan összegzésként. Mert azért nem lesz ám naponta 2-3-4 post. 🙂

Eltellt pár óra és itt a második fele. Tehát volt egy sima repülőút, rövid várakozás a csomagokra (amik most szerencsére meg is érkeztek). Mrs. Y. szinte velem egyidőben érkezett, igaz először a rossz terminálra. Gyors bemutatkozás, majd a bőröndök bepréselése után egy cirka 2 órás autózás a környéken, futólag megtekintve Sword-ot, mint potencionálisan elgvalószínűbb lakhelyet. Abszolúte barátságos környék, simán elképzelhető itt az élet. És közben megtudtam, hogy mi egy környék “jóságfokmérője”. A napközben az utcán sétáló emberek kora (ha sok a fiatal, akkor azok nem dolgoznak, vagyis a környék nem jó. Viszont ha mid-class kinézetű idősebb bácsikák sepergetik a kertben a leveleket, akkor az frankó) valamint nem lehetnek szabadon az utcán kutyák. Ha ilyet látok, akkor a környék nem javasolt. Mai sem éltem hiába 🙂

Illetve még egy fontos dolog, ami meghatározza a környéket. A “kisboltok” száma. Ugyanis a jól prosperáló közösségek támogatják a helyi kis boltokat a multikkal szemben. Ez nem a nálunk jellemző és divatos multiellenesség. Ugyanis semmi bajuk nincs itt a multikkal, sőt. Van belőle mindenhol mindenféle. Tehát ahelyett, hogy megköpködnék őket inkább a helyi termelőket, árusokat, boltokat támogatják. Nem valami ellen vannak, hanem valami mellett. Egy szó eltérés, de oltári nagy difi összehasonlítva a turbómagyar dögöljönmegamulti hozzáállást. (Kb ua, mint nacionalistának lenni vagy patrótának. Ezt se fogják egyesek soha megérteni.)

Ezek mellett gond lehet a gyerekek beiskolázása (pontosabban nem gond, csak nehezebb feladat), mert az iskolák 90%-a még mindig az egyházak kezén van. És bár az arány csökken, azért még mindig jelentős. Vagyis igazoltan katolikusnak keresztelt gyerekeket szeretnének. Amire az írek nagyrészt már hörögnek, mondván – joggal -, hogy ez bizony diszkrimináció, amit nem szeretnek. Majd meglátjuk. Ha egy gyerek bejut a suliba, akkor a másik automatice bekerül. Ez legalább pozitívum.

Ezutén átgurultunk SkerrIMG_0206[1]iesbe, ahol az átmeneti szállásom van. Egy hangulatos és hagyományosnak tűnő Bed & Breakfastban. Amikor Mrs. Y. meglátta a helyet csak annyit mondott, “ha tényleg ilyen borzalmas, akkor holnap szóljak és lő egy másikat”. Pedig valójában egész OK. Jó a wifi az valamiért csak a laptopon működik, ott viszont stabilan, de a telefon képtelen kapcsolódni. Sebaj. Kis szoba, normál fürdő. Egyelőre más nem is kell. Holnap megpörgetem a hivatalos dolgokat. Utána jöhetnek a lakásnézések.

 

Meg beiktatok egy rövid sétát, mert halál hangulatos kisváros Skerries. De ezt majd képekkel megtámogatva.

rainy days

[day -8] prequel és hasonlóak

Nakérem. Az egykori blog elköltözött archivumba. Ez pediglen egy új és (reményeim szerint) aktívabbb darab lesz.

Az apropó pediglen az, hogy 42 év után megszületett a nagy döntés és hamarosan a távozás hímes mezejére lépek (sőt, lépünk). Mivel az elmúlt ~1 évben egyre másra kerestek meg fejvadászok, hogy valami jobbat, szebbet, okosabbat ajánljanak. És bár én hősiesen ellenálltam a kísértésnek, de most eljött a pillanat, amikor szedem a sátorfát és költözök. És mivel minden utazás egy lépéssel kezdődik, ezt a legnehezebb megtenni.

A célpont a “napfényes” zöld sziget, Írország. Ezen belül pediglen Dublin. Vagyis csak a munkahely lesz Dublinban, mi reményeim szerint a várostól északra, valamelyik kisvárosban fogjuk tengetni dolgos napjainkat. Nade, hogy is kezdődött mindez? És hol tartok most? Erröl szól ezen, bemelegítő post. Utána az érkezésig már csak csend és izgulás, majd jönnek a postok egyre s másra.

rainy days

2015 igen meleg nyarán kaptam egy telefonhívást Írországból, az ITContracting nevű fejvadász cégtől, hogy Senior Systems Administrator pozicióba keresnek embert egy ügyfelük megbízásából. Mivel 1996-2013 közötti időszakban ezzel foglalkoztam így bátran belevágtam az interjúkba. Egyik követte a másikat, telefonos, Skypeos, megint telefonos, majd az ajánlattétel. Ami anyagi oldalról nézve rendben volt, de a “csak” contractot ajánlottak, vagyis 1 év fix szerződés, amit 98%-ban meghosszabbítanának még 1 évvel az első év lejárta után. Mivel a család is költözne és nem mertem belevágni egy bizonytalanabbnak tűnő történetbe és köszönettel kihátráltam, mert mi van ha letellik az 1 év és nincs másik ajánlat? Ezt a fejvadász megértette és elfogadta. Majd pár hét múlva újra keresett, hogy lenne egy másik, immáron permanens ajánlat, ugyan olyan feltételekkel. Itt is lefutottam az interjúköröket és mindkét oldalról jónak találtatott az eredmény. Ekkor mondta, hogy valójában az eredeti ügyfél “ragaszkodott” (ú, ez picit nagyképűen hangzik, de ha egyszer ezt mondta 🙂 ) hozzám, ezért az ITContracting anyacégéhez tartozó üzemeltetői csapat venne fel magához, majd rögtön az első 1+1 évre kölcsön is adnának az eredeti megbízónak. Mivel itt már permanens szertődésről beszéltünk, és mellette az eredeti cég és feladatkör számomra igencsak szimpi volt, így nem volt okom nem elfogadni az ajánlatot.

Ez persze csak elsőre tűnt egyszerűnek, mert utána, amikor belegondoltam, hogy ezzel mindent feladok és pár váltás ruhával kezdek egy új életet, az már ijesztőbb volt. Szerencsére a cég megbízta Mrs. Y.-t, hogy segítsen mindenben. Ő végzi a “relokálást”, vagyis elméletileg segít mindenben. Ja igen, ez volt a sok, szerződésaláírásig eljutott, ajánlat közül az egyetlen, ahol van elkülönített relokációs büdzsé is, vagyis van x EUR amit arra használunk, hogy én innen el és oda megérkezzek. Ebbe beletartozhat bármi a repjegytől a cuccok átszállításán át az kezdeti szálláshelytől az albérletig minden, ami belefér az összegbe. Mivel Írországban is az albérlet a legsúlyosabb tétel, így abban maradtunk, hogy repjegyet meg minden egyebet én intézek, és az összeget nagyjából egészében az albérletre költjük, mert az 1+1 hónap (első havi díj + 1 havi kaució) azért egy messziről szabad szemmel is jól látható összeg lesz.

Közben Mrs. Y. átküldte a javasolt városok/kerületek listáját, hogy hol érdemes albérletet vadászni, mivel ezt ő helyettem nem tudja megtenni, de azzal, hogy leszűkítettük kb 6-7 kisvárosra/falura a listát, azért ez elég jól behatárolja a szóba jöhető helyeket. Mivel hosszú távban gondolkodunk (eleve az albérletek 99%-nál minimum 1 éves szerződést kell kötni) így nem a kicsi, 1 hálószobás ingatlanok jöhetnek szóba, hanem minimum 2 de inkább 3 hálószoba, nagy konyha és lehetőség szerint kert az alap szűrési feltétel. Meg egy előre belőtt összeg, amitől felfele nem nagyon szeretnénk eltérni. Az két legnagyobb ingatlanbérlős websiteot napi szinten böngészve azért az kiderült, hogy lehet ennyiért ilyen albérletet/lakást/házat lőni. Bár nem egyszerű. Viszont nagyon pörög a piac, tehát nem tudom megtenni, hogy még itthonról időpontot egyeztetek megtekintésre, ezt majd csak kint tudom elkezdeni. Pont ezért (is) pár nappal a tényleges munkakezdés (2015.11.02) előtt érkezek Dublinba, hogy a lehető legtöbb dolgot meg lehessen csinálni, mert ha lekezdődik a meló, akkor erre nem lesz elegendő idő. Szerencsére Mrs. Y. már foglalt szállást, amit kb bármeddig, de valójában max 2 hónapig tudok használni. Ráadásul nem tisztességtelenül drága, bár jó lenne minél rövidebb ideg tengtni a napjaim egy B&B-ben. Ami még nagyon fontos, hogy legyen egy ajánlás az előző főbérlőtől. Namost ugye nekem ilyenem max magyarul lenne, amivel kint nem sokat érnek. Tehát itt éreztem egy kis loopot, hogy albérlethez kell előző albérlet. Szerencsére Mrs. Y. jelezte, hogy ez azért könnyen áthidalható egy meghívólevéllel, amit volt olyan kedves és már el is postázott (az más kérdés, hogy a postást megzavarta a Tamás Wallner a címzésnél és simán a levelesládák tetejére helyezte a levelet, ahelyett, hogy a Wallner Tamás feliratú postaládába dobda volna. Sebaj.). Ez a levél biztosítja a szolgáltatókat (pl bankok) és a főbérlőket arról, hogy megbízható jómunkásember vagyok és az anyacég vállal értem mindennemű felelősséget.

Viszont voltak olyan dolgok, amiket távolról is lehetett intézni. Ilyen pl a Leap Card, ami egy elektronikus bérlet. A kártya online megrendelése (fényképes verzió, mert azt lehet regisztrálni és nyújt egyéb hasznos dolgokat), legyártása és postázása 3 napba került. Utána, hogy Újpest-Központból megérkezzen a 3 km-re levő lakásba, az további 1 hetet vett igénybe. Magyar. Kir. Posta rulzik. De megjött. Örömködés. A kártya most csak egy alap, 25 EUR-os feltöltéssel bír, de természetesen automatikusan, utazás közben képes magát tölteni a kártya. Ráadásul ide lesz feltöltve majd a havi bérlet is. A Leap Card (LC) több “zsebet” használ egyszerre. Vagyis ha olyan tömegközlekedést veszek igénybe, amire jogosít a bérletem, akkor azt használja, ha olyat, amit nem, akkor meg a külön feltöltött összeget. Ráadásul mindenféle kedvezményeket is biztosít. Pl egy jegy, vezetőnél megváltva 3.30 EUR, de LC esetén csak 2.60 EUr-t von le. Ez tetszetős. Mondjuk azon meglepődtem, amikor az átmeneti szállás és munkahely közti útvonalat megnéztem és láttam, hogy 54 perc utazás az 58 megállót jelent. Uhh.

A másik nagyon nagyon fontos dolog, sőt a legfonotsabb az ún PPS szám. Ami kb az adószám, taj szám, személyi azonosító számok összegyúrásaként képzelhető el. Amíg ilyen nincs, addig szinte semmit nem lehet elintézni (bankszámla nyitása pl). Ráadásul addig a fizetést megterhelik egy ún. Emergency Tax-al (40%, hoppá). Amit természtesen a PPS szám megszerzése után egy összegben vissza is utalnak. Ezt Dublinban egy helyen lehet igényelni. Pár levélváltás után a hivatal szépen meg is írta, hogy mit vigyek majd magammal. Majd webes felületen lehetett időpontot foglalni és elméletileg 15 perc alatt bekerül az ember a rendszerbe, majd 3-5 nap után megkapja a PPS számot és újabb 2-3 hét után magát a kártyát is. Szerencsére mindenre elég a szám magában, nem kell megvárni a kártya legyártását. Tehát érkezésem utáni napon már mehetik a Parcell streetre PPS számot regisztráltatni. Itt is kell majd a fentebb említett meghívólevél ami kiváltja egyszerre a nevemre szóló közüzemi számlát csakúgy, mint a főbérlői ajánlást.

Tehát itt állunk most. Van egy repjegyem október 28.-ra. Van két nagy bőröndöm. Egy meghívólevelem. Egy lefoglalt átmeneti szállásom. És iszonyatos gyomoridegem, hogy mi lesz. Az első pár hét/hónap kemény lesz. Család távol, környezet idegen. De ha meglesz az albérlet, feltöltve a hűtő és látom, hogy mit és hogyan kell csinálnom, akkor majd talán kicsit megnyugszom. 🙂 Azt tudom, hogy nem a túróudi és nem az itteni ízek fognak hiányozni, hanem pár ember. Ezek egy része pár hónap elteltével költözik ki, a másik részével pedig minden lehetséges kommunikációs csatornán megpróbálok a lehető leginkább kapcsolatban maradni. A cél, hogy jól süljön el minden és akkor frankó életünk lesz. Főleg a gyerekeknek, hisz alapvetően miattuk teszem, tesszük meg ezeket a lépéseket. Hogy ők egy normálisabbnak látszó helyen nőjjenek fel, megtanuljanak egy nyelvet kvázi anyanyelvi szinten, és utána olyan életük lehessen, amilyet csak szeretnének.

Folyt.köv. Majd még itthonról, de már csak közvetlenül az utazás előtt. Vagy nem, és akkor már csak érkezés után. De sűrűsödni fognak a postok.

(ps.: kép imgurról lopva)