[day 1] indulás és érkezés

Nah, ez a nap is elérkezett. Ezen sorok írásakor még van 1.5 órám itthon és utána 3 röpke óra után megérkezek egy új fejezetbe az életemben. Rohadtul feszült volt az elmúlt pár hét, ahogy közeledett az indulás napja. Bár tudom, hogy nem égetek fel hidakat és bármikor visszajöhetek, de nem akarok. Nem akarok vesztesként hazakullogni, hogy nem sikerült.

Félelmetes volt valahol azt látni, hogy kb az egész életem belefér két jókora bőröndbe. Kevesebb, mint 40 kg (ok, 38.9, tehát jól kicentiztem 🙂 ) és ez elég kell, hogy legyen az elkövetkező hetekben-hónapokban. Hisz amíg nincs albérlet, addig nincs hova rendelni a futárt. Márpedig két futáros kör még hátra van, hisz maradtak otthon cuccok szépszámmal- Az is igaz, hogy sokkal kevesebb, mint gondoltam.

bőröndök

Az elkövetkező napok elég zsúfoltak lesznek szerintem. Holnap PPS igénylés és egyúttal kell lőni egy helyi pre-paid SIM-et, mert az ügynökök nem erősek magyar számok visszahívásában. Mellette le kell beszélni annyi albérletlátogatást, amennyit csak lehet, mert nem égetném felesen az eurókat egy B&B-ben. Illetve ez az egyik sarkalatos pontja annak, hogy a család is jöhessen.

Mellette kell egy bérlet, ez frankón on-line tölthető a már megkapott Leap Cardra, de mellette aktiválni is kell egy előre megjelölt helyen. Ezt még kicsit körül kell járnom, hogy mit és hogyan. Illetve, mivel a bérlet nem 30 napos, hanem havi, az októberből hátralevő pár napot is le kell fedni 72 órás napijeggyel, mert ha összejönnek az albérletlátogatások, akkor utaznom kell agyba-főbe.

Pár óra és kiderül, hogy Mrs. Y. mit tervezett elintézni a napokban, de ma azt hiszem nem kell majd altatni 🙂

És egy apró személyes “note”. Bár voltam már távol családtól 1-2-3 hetekre, amikor ilyen-olyan projecteken, de ott tudtam, hogy még x nap és látom a családot. Itt most nincs ilyen. Tudom, hogy max 6-7 hét, de az momentán baromi megfoghatatlan időintervallum. Persze a teendők a két országban eléggé le fognak foglalni mindkettőnket és valószínűleg gyorsan kipereg a 1.5 hónap, de be kell vallanom ez most rohadtul rossz érzés.

És itt most pár órányi reklámszünet, a post második fele majd este, amolyan összegzésként. Mert azért nem lesz ám naponta 2-3-4 post. 🙂

Eltellt pár óra és itt a második fele. Tehát volt egy sima repülőút, rövid várakozás a csomagokra (amik most szerencsére meg is érkeztek). Mrs. Y. szinte velem egyidőben érkezett, igaz először a rossz terminálra. Gyors bemutatkozás, majd a bőröndök bepréselése után egy cirka 2 órás autózás a környéken, futólag megtekintve Sword-ot, mint potencionálisan elgvalószínűbb lakhelyet. Abszolúte barátságos környék, simán elképzelhető itt az élet. És közben megtudtam, hogy mi egy környék “jóságfokmérője”. A napközben az utcán sétáló emberek kora (ha sok a fiatal, akkor azok nem dolgoznak, vagyis a környék nem jó. Viszont ha mid-class kinézetű idősebb bácsikák sepergetik a kertben a leveleket, akkor az frankó) valamint nem lehetnek szabadon az utcán kutyák. Ha ilyet látok, akkor a környék nem javasolt. Mai sem éltem hiába 🙂

Illetve még egy fontos dolog, ami meghatározza a környéket. A “kisboltok” száma. Ugyanis a jól prosperáló közösségek támogatják a helyi kis boltokat a multikkal szemben. Ez nem a nálunk jellemző és divatos multiellenesség. Ugyanis semmi bajuk nincs itt a multikkal, sőt. Van belőle mindenhol mindenféle. Tehát ahelyett, hogy megköpködnék őket inkább a helyi termelőket, árusokat, boltokat támogatják. Nem valami ellen vannak, hanem valami mellett. Egy szó eltérés, de oltári nagy difi összehasonlítva a turbómagyar dögöljönmegamulti hozzáállást. (Kb ua, mint nacionalistának lenni vagy patrótának. Ezt se fogják egyesek soha megérteni.)

Ezek mellett gond lehet a gyerekek beiskolázása (pontosabban nem gond, csak nehezebb feladat), mert az iskolák 90%-a még mindig az egyházak kezén van. És bár az arány csökken, azért még mindig jelentős. Vagyis igazoltan katolikusnak keresztelt gyerekeket szeretnének. Amire az írek nagyrészt már hörögnek, mondván – joggal -, hogy ez bizony diszkrimináció, amit nem szeretnek. Majd meglátjuk. Ha egy gyerek bejut a suliba, akkor a másik automatice bekerül. Ez legalább pozitívum.

Ezutén átgurultunk SkerrIMG_0206[1]iesbe, ahol az átmeneti szállásom van. Egy hangulatos és hagyományosnak tűnő Bed & Breakfastban. Amikor Mrs. Y. meglátta a helyet csak annyit mondott, “ha tényleg ilyen borzalmas, akkor holnap szóljak és lő egy másikat”. Pedig valójában egész OK. Jó a wifi az valamiért csak a laptopon működik, ott viszont stabilan, de a telefon képtelen kapcsolódni. Sebaj. Kis szoba, normál fürdő. Egyelőre más nem is kell. Holnap megpörgetem a hivatalos dolgokat. Utána jöhetnek a lakásnézések.

 

Meg beiktatok egy rövid sétát, mert halál hangulatos kisváros Skerries. De ezt majd képekkel megtámogatva.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *