A zsákmány

20151107_185534044_iOSA technikai szünet elött ugye ott tartottunk, hogy elkezdtem albérletet vadászni. Szerencsére elég jól behatároltuk, hogy hol és mit szeretnénk. Leszűkítettük a kört egy, a dublini reptér köré rajzolt félkörön belülre. Ez a félkör jelezte a kb 1 órás tömegközlekedési időt. Elsősorban Swords volt a célpont, mert az nagyon közel van Dublinhoz, a céghez meg ezáltal még közelebb. Illetve Rush, ami kicsit “odébb” avagy északabbra van, de egy kedves kisváros (lélekszám <10.000 ember) és a tengerparton van. Ami még szóba jöhetett volna az Malahide, szintén tengerpart, de az – mivel nagyon felkapott, “gazdag környék” – árban a képzeletbeli limit tetején helyezkedett el. Lusk. Ami kb Rush pepitában, viszont nincs tengerpartja. Ezért a lista aljára hullot. Valamint Skerries, ahol az első heteket töltöttem. Az még aranyosabb kisváros, mint Rush, szintén van tengerpartja (erről majd a Skerries-es posztban), viszont több, mint 60 perc az utazás. Azért nem lett teljesen kizárva, de ez is Lusk mellé került a listán.

Mint ahogy az látszott az albérletvadászat nem egyszerű és főleg nem gyorsan lezajló történet. Így mentem open viewingokra szépen egymás után. Az első Swordsban volt, kellemes környéken, de valahogy nem volt whow a lakás. Meg az elsőre ugye nem csapunk le. Utána már csak a hétvége johetett szóba, mert munka és lakásnézegetés nem működik együtt. Kettőt sikerült is lebeszélni. Az egyik Rushban, a másik Swordsban. A swordsinál, bár bőven a megadott időintervallumon belül érkeztem, már senki nem volt ott (igen, megteheti az agent, hogy ha nincs kedve, akkor nem megy el viewingra, vagy befejezi, maikor úgy van kedve). Felhivtam a jóembert, mondta, hogy dehát ő azt irta, hogy 11:00-12:00 között (ellentétben a valós 11:30-12:30-al). Mondom, dehát jóember 11:50 van és én itt vagyok, míg te nem, igaz kb 5 e-mailt váltottunk, hogy jövök. Ja, hát akkor majd egyeztet új időpontot a tulajjal. OK. A környék maga szép, klasszikus “Desperate Houseviwes” féle kertesházas történet. 20151105_155305913_iOSGyalog 10-15 percre van minden. Na, akkor másnap a rushi lakás. Biztosra mentem és a megbeszélt 12:00-ás időponthoz képest már 10-kor a környéket jártam, hogy felmérjem érdemes-e egyáltalán gondolkodni rajta. Szinte ugyan az, mint a swordsi volt. Kertes házak, kis utcák, nagy parkok. A másik felén meg a termőföld. Miután elnyomtam a bennem feltörő agrármérnököt és elindultam a lakáshoz. Amit éppen takarított egy kedves hölgy Mrs. S. Beinvitált, megmuttata a lakást és kiderült, hogy nem ügynökség, hanem ők a saját lakásukat hirdetik, merthogy nagyobbat bérelenek, mivel érkezik a 4. gyerek. A környék ok, a lakás ok (7 éves, tehát nem az általános, penészedős, vékonyüveges típus), két szint, 3 hálószoba az emeleten, lent konyha, étkező, nappali és egy mosószoba. Hátul kert, elöl autoparkoló. Jó lesz ez.

20151122_104501303_iOSMindketten időt kértünk, de pár nap mulva rá is bólintottunk az üzletre. Ekkor jött az első érdekesség. A Citibank bankkártyán napi limit van, ami fix. Tehát azt, hogy 1+1 havi albérleti díj kifizetéséhez 3 nap kell az ATM-hez fáradni. De végül is érkezésem utáni második hétvégén be is költöztem. Elsőre furcsa volt egyedül keringeni a lakásban, de megszokható.

Azóta már megérkezett 22 db doboz is, ami a teljes kifuvarozandó dobozmennyiség fele. Ugyhogy kelleni fog ide még egy-két bútor is ahogy nézem, mert hiába van minden szobában faltól-falig és padlótól-plafonig érő gardróbe, az kevés lesz. A padlás meg talán nem a ruhák tárolására van kitalálva 🙂

Nagyon fontos még a beköltözés után a szolgáltatások átírás, illetve megkötése. Erről majd a következő postban, mert van egy-két tipikusan “ír” megoldás.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *