Busz, autó és a biztosítás

Hol is kezdjem. Tehát az első pár hónap értelemszerűen buszozással telt, amiről eleinte riasztó híreket hallottam. Pedig a valóság messze nem ennyire vészes. Az tény, hogy van egy bizonyos fokú randomizáltság a menetrendben, ami nagyban megnehezíti a kiszámíthatóságot. És hiába van egy egyébként jól működő ios/android app, ami real time mutatná az érkezéseket, néha-néha bizony becsúszik egy-két nem jelzett járat. Amire fontos figyelni, amikor az ember albérletet keres és úgy dönt, hogy tömegközlekedni fog, az a járatok száma és a járatsűrűség. A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy Rush – Dublin Airport vonalon egy járat jár (33-as), ami reggel olyan 30 percenként, napközben óránként, hétvégente mégritkábban jár. A reggeli járatoknál soha nem volt olyan, hogy kimaradt volna 1-1 járat, de a délutániaknál bizony volt erre példa. Ami jó időben nem olyan nagy gond, de szakadó esőben, orkán erejű szélben azért nem túl kellemes. Viszont a LeapCardos megoldás tökéletesen működik. Nincs tülekedés, nincs bliccelés. Pedig csak 1 ajtón keresztül van fel- és leszállás. Nahát. Szóval az egyetlen kényelmetlenség az idő. Engem alapvetően nem zavar a kb. 1 órás út, mert lehet közben olvasgatni, podcastot hallgatni, stb… De ha megnézzük napi bontásban, akkor kicsit sok az utazással eltöltött idő. Reggel 7-kor indultam otthonról, kb 7:10-re voltam a megállóban, ott egy kb 10 perces várakozás (+- 10 perc), majd 50-60 perc utazás és olyan 5-10 perc séta az irodáig. Ez summázva 75-90 perc. Majd hazafele ugyan ez pepitában. Az napi 150-180 perc utazás (2.5-3 óra).

Ezt váltotta ki február elején az autó. Mivel először egy nagyobb, családi autó volt a cél, így esett a választás egy 2004-es, 1.6-os Ford Focus C-Max MK I.-re. Mivel nagy, kényelmes, családnak jó. A vétel simán ment, kereskedés teljesen átnézte, adtak rá 6 hónap garanciát és menj isten hírével. Jöhettek a kötelező költségek. Mivel NCT (vizsga) van rá júniusig, így ezzel nincs gond. E-flow (digitális autópályamatrica) nem kötelező, de mivel megy az ember ide-oda kényelmes. Havi 1.3 EUR a díja + az utazásokké. Automatikusan, havonta vonják számláról. Online regisztráció, 3-4 nap alatt postázták, felragasztottam, kész működik. Jöhet a road-tax, vagyis a gépjárműadó. Ehhez élő biztosítás kell, tehát előbb arra kell fókuszálni. On-line ajánlatkérések után kiderült, hogy a legtöbb biytosítónál ez nem fog működni, mert van valami olyan adat, ami miatt nem képesek online ajánlatot adni. Szerencsére Allianznál kaptam ajánlatot, hurrá. Teltek-múltak a napok, és semmi nem történt, ezért telefonos segítséget kérve rákérdeztem. Mondták, hogy igen folyamatban van az ügy, de szükségük van egy kártörténeti igazolásra a magyar biztosítóktól. Angolul vagy magyarul, de utóbbi esetben hivatalos fordítás is kell. Na ez csodás lesz, gondoltam és felhívtam az egykori biztosítómat. Elpanaszoltam a bánatom és csodák csodája mondta a hölgy, hogy semmi az egész, angolul küldik a hivatalos igazolást, e-mailben. És valóban, 5 perc elteltével meg is volt az egyik. Még 5 perc és a másik is. Ezeket átküldtem a biztosítónak és azt hittem minden sinen van. Ámde. Mivel Magyarországon (kivételesen logikusan) az autó van biztosítva és nem a sofőr, ellenben itt, ahol a sofőr és nem az autó, így kis keveredést okozott, hogy 2012 óta (amikor eladtam a Fordot) a nevemen nem volt biztosítás. És értelem szerűen erre az időszakra nincs kártörténetem. Ami az ír biztosítók szempontjából pont azt jelenti, hogy nem köthetek biztosítást, mivel annak előfeltétele, hogy tudjam bizonyítani az elmúlt 3 év kértörténetét. Hmm… Szerencsére Kata biztosítása élő és aktív volt, így az lett a döntés, hogy az ő nevére biztosítjuk az autót és én szerepelek, mint “named driver”, aki szintén vezetheti, mivel a második sofőrnek nem kell a három éves múltat papiron bizonyítani. Ez szép és jó, meg is kötöttük a szerződést. Mindenhol bejelölve, hogy direct debittel, avagy állandó átutalással szeretném fizetni havonta. Ehhez képest a webes felületen egy egyösszegű (éves) díj szerepelt és fizetési módoknál a kártyás fizetés. Vagyis 2-ből semmi. Online felületen szerencsére lehetett módosítást kérni, ami úgy történt, hogy mind a két változtatás külön ügy, ami miatt külön-külön felhívták Katát, hisz ő a biztosítás tulajdonosa, hogy hagyja jóvá a lépéseket. Végül is 3.5 hét alatt minden a helyére került. Ezután jöhetett a road tax, ami megint kellemes meglepetés volt. Online felület, regisztráció, fizetési mód választása (havi, negyedéves, fél éves, éves), fizetés és 2-3 nap múlva meg is jött az adótárcsa. Amit a biztosítási cetli és az NCT igazolás mellett szintén a szélvédőn kell tárolni. Mellette ott a céges belépő és a szélvédő jelentős része már le is van fedve.

Nézzük akkor a munkábajárást autóval. Ugyan úgy reggel 7-kori indulással 7:25-7:30-ra vagyok az irodában, és hazafele 16:30-as távozás után 17:00-17:15-re vagyok otthon. Vagyis a 2.5-3 órából lett 55-65 perc. Ami azért számottevő. És ha mondjuk 2 hetenkénti teletankolással számolok, akkor 2×45-2×50 EUR a költség. És a 90-100 EUr kevesebb, mint a bérlet 135 EUR-ja. Nem beszélve a kényelemről.

Tehát elmondható, hogy ha nem Dublinban laksz _és_ dolgozol, akkor mindenképpen autóra lesz szükséged. Nem véletlen, hogy külvárosban minden ház előtt ott az iker-parkolóhely. Magában a városban ez kicsit másabb, mert több a tömegközlekedési opció és kevesebb a parkolóhely.

Ennek örömére mikor Kata aláírta a szerződését magának is kellett egy autót vennie, hisz ő Dublin déli részén fog dolgozni, ami autópályán is 50-60 perc irányonként. Ki is nézett és meg is vett egy kis, 2000-es Micrát. gondoltuk a fentiek ismeretében már gyerekjáték lesz a biztosításkötés. Hát nem. Ugyanis egyrészt az Allianz bannolta a 15 évnél idősebb autókat, másrészt egy személy nevén nem lehet két autó (Allianznál. Máshol lehet). Tehát keresni kellett más megoldást. Ez viszont online már nehézkes, tehát kerestünk egy biztosítási alkuszt, aki összevetette a lehetőségeket és kihozott egy 4.000 EUR/éves ajánlatot. Ami az autó árának több, mint duplája. Mondtuk, hogy ezen azért még dolgozzon egy picit. Erre jött az ötlet, hogy a magyar (európai uniós) jogsit le kell cserélni írre és akkor ez az ajánlat máris beesik 1.200 EUR/év alá. OK, akkor jogsicsere. Online időpontfoglalás, 1 form kitöltése, lakcímigazolás, PPS szám és régi jogsi bemutatása. 5 perc. Mondom 5. Egy fénykép és kész. Már meg is kapja az ember az ideiglenes jogsit (A4-es papirlap), mivel a plasztikkártya kézhezkapása 2-3 hónap, mert előbb elküldik a régi jogosítványt Magyarországra, ahol érvénytelenítik, visszaküldik, és ezután kezdődik az ír jogosítvány legyártása. De ez a napi életvitelt nem befolyásolja, mert vezetni, biztosítást kötni, bármit lehet a megkapott felppnivel.

Nagyjából ennyit az ír biztosítási annomáliákról.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *