Category Archives: írország

[wandering] go west tour’16 – 23.08.2016-25.08.2016

Úgy adódott, hogy elhatároztuk egy kvázi hosszú hétvégét töltünk el valahol a nyári szünet utolsó előtti hetében. Egész pontosan nem hétvégét, hanem pár nap hétköznapot. Galway volt az első célpont, de miután láttam egy random google képet a Kylemore apátságról egyértelmüvé vált, hogy inkább arrafele fogunk keresgélni. Még 3 nappal az indulás előtt is bőven lehetett válogatni a booking.com ajánlataiból. Az egyre szűkülő listán végül két hely maradt fenn, amiből a Mannin Lodge B&B lett a nyertes, bár őszintén megmondva, kicsit tartottam a helytől, mert bár parádés, 9.1-es pontszáma volt (max:10), viszont ehhez képest nagyon olcsó volt (240 EUR két napra, 4 főnek, reggelivel, parkolóval, wifivel, mindennel). De bátraké a szerencse elven lefoglaltuk és kedd reggel, szitáló ködben elinultunk Ballyconneely fele.

A település 318 km-re van a lakástól, és bár jelentős az autópályás szakasz, azért így is 3 óra és 57 percet tervezett a Google az utazásra. Ehhez hozzá jött még egy rövidke kerülő útközben, hogy megnézzük Roscommon romjait is, így az út hossza 344 km-re és bő 4.5 órára nőtt. De Roscommonról, ahogy a többi meglátogatott településről is majd külön-külön (lap alján kattintható).

balleyconeellyandroscommon

Tehát Ballyconneely és a Mannin Lodge. Először is ami szembetűnő volt “nyugaton”, hogy az idáig már megénekelt már-már kellemetlenül keskeny utak arrafele még keskenyebbek. Konkrétan, ha úgy halad az ember, hogy a jobb oldali tükre nem éri el a felezővonalat, akkor a bal oldali biztos, hogy lelóg az útról. Szembe jövő autók esehidtén nem csak a tükör, de maga az autó is célszerűen lelóg a betonról. Ezt azért még majd egy évnyi írországi vezetés után is szokni kellett. Ez gyakran nehezítve van egy sávos hidakkal, ahol udvariassági alapon a már a hídon levőnek van elsőbbsége. Már ha látja az ember, hogy van-e valaki a hídon, hisz a hid saját oldalfala általában magasabb, mint egy személyautó.

 

Illetve amikor éppen nem a 2savos2hidak, akkor a kanyarok okozhatnak fejtörést, mert nem beláthatóak, de legalább egyik irányba sincs, hova lehúzódni. Nem való azoknak, akik kicsit is tördnek az autójuk fényezésével. De mindezekért kárpótol a táj. Már “középfölde” is meggyőző a maga dimbesdombos útjaival, de minél jobban közeledik az ember a nyugati parthoz annál nagyobbak lesznek a hegyek, vadregényesebb a táj. A köves pusztákat néha fjordok szakítják meg és mindennek a tetejében ott az Atlanti óceán az út végén. Meg a szabadon tartott bárányok az út mellett, akik képesek hosszasan blokkolni a forgalmat, amig méltóztatnak lefáradni az útról.

Mikor az ember már azt hinné, hogy az adott látványnál szebb, lenyűgözőbb, izgalmasabb nem lesz, akkor 5 percen belül biztos, hogy erre a táj rácáfol. Szivem szerint minden egyes km-en megálltam volna csak a tájat csodálni. De nem tettem, és rájöttem, hogy a fényképek se tudják maradéktalanul visszaadni a látványt, a méreteket és a mélységeket.

A szállás maga egy kis két szintes ház, az emeleten 5, a földszinten 3 szobával. A családi szoba (egy dupla és két szimpla ágy, saját fürdőszoba kilátással az óceánra) az emeleten volt. Tágas, tiszta szoba, kényelmes ágyak, nagy és levegős fürdőszoba egy beépített zuhanykabinnal. Bőven elegendő arra, amire kerestük, hisz szinte csak aludni jártunk a szállásra. A bőséges és finom reggeli után elindultunk turázni és csak este, vacsora után értünk haza.

A háziak a végtelenségig kedvesek voltak, és nem túlzás a 9.1-es pontszám. Az egyik legjobb B&B, amit valaha béreltünk. Mindezt barátságos áron, és mindenhez pont elég közel.

Roscommon Castle (23.08.2016)
Dog’s Bay beach (23.08.2016)
Kylemore Abbey and Garden (24.08.2016)
Croagh Patrick (24.08.2016)
Killary fjord (24.08.2016)
Glengowla Mines (25.08.2016)
Ashford Castle (25.08.2016)

Mannin Lodge B&B@Booking.com 

[wandering] go west tour’16 – Dog’s Bay Beach – 23.08.2016

dogsbazmapÉrkezés és lecuccolás után még volt pár óra és ez elegendő volt az első célállomás felderítésére. Ez a Mrs Y. által ajánlott Dog’s Bay Beach, ami egy fehér homokos tengeröböl, pontosabban óceánöböl kb 10 km-re. És itt rögötön sikerült is az előzőekben említettnél még szűkebb utakkal találkozni. A másik autó melletti elhaladás egyben közösségi élmény is, mert ablakok letekreve és kihajolva figyeli mindkét sofőr a két autó közti pár cm-es távolságot és az út szélét, hogy meddig lehet lehúzódni anélkül, hogy az autó leugrana az út melletti, gazzal benőtt esetleges árokba. Közben meg lehet beszélni az időjárást. De mindenki kedves, mosolygós, tudják, hogy ez itt így megy. Nem ideges autósoknak való vidék.

dogsbayroad

Maga a Dog’s Bay Beach a legjobb ír strandok/tengerpartok egyike. Egy szabályos lópatkó formájú, kb 1.5 km-es partszakasz. Melynek egyik fő jellegzetessége a hófehér, finom szemcséjű és mély homok. Ami nagyjából pont olyan, mint bármelyik trópusi tengerparté. Ott ez nem ritkaság. Itt, Írországban, azért igen.

A víz kellemesen meleg (itt azért ne trópusi vízhőmérsékletre készüljünk, de egy baráti 16 fok megvolt, ami – érdekesség – picivel melegebb, mint a sokkal kisebb és védettebb ír tengeré), sekély és tökletesen tiszta. A homok meleg, a szél finoman lengedez, pár kósza felhő úszik az égen és a kb 30 autónyi nyaraló békésen és egymástól kellően távol elfér egymástól. Az ember csak kifekszik a homokba és élvezi, ahogy telik az idő.

A patkón kívül, a homokív lankás buckákba megy át majd a domb másik oldalán zöld füves legelők vannak. Melyek egy jelentős része el van zárva (érthető okokból) a strandolóktól. Ami jó a szépen megtermett szarvasmarháknak is és jó a túristáknak is.

Pár óra szieszta után egy gyors vacsora a szállástól 800 m-re levő roadhouseban és el is telt az első nap.

Flickr album a képre kattintva:flickerlogo

Visszatérés

Mármint a blog tér vissza. Legalább is megpróbálok kicsit gyakrabban postolni, mert van miről. Illetve lesz külön gyűjtés a fotóknak is, valamint hosszabb-rövidebb utibeszámolók is. Itt segítségemre lesz a kelta vandor blog is, akik voltak olyan kedvesek és megengedték, hogy linkeljem a postjaikat az adott témához, így nem kell kétszer ugyan azt megírni.

Mivel éppen egy hosszabb utazás után rebootolom a blogot, így velük fog kezdődni az “új” fejezet. Stay tuned meg ilyenek.

Busz, autó és a biztosítás

Hol is kezdjem. Tehát az első pár hónap értelemszerűen buszozással telt, amiről eleinte riasztó híreket hallottam. Pedig a valóság messze nem ennyire vészes. Az tény, hogy van egy bizonyos fokú randomizáltság a menetrendben, ami nagyban megnehezíti a kiszámíthatóságot. És hiába van egy egyébként jól működő ios/android app, ami real time mutatná az érkezéseket, néha-néha bizony becsúszik egy-két nem jelzett járat. Amire fontos figyelni, amikor az ember albérletet keres és úgy dönt, hogy tömegközlekedni fog, az a járatok száma és a járatsűrűség. A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy Rush – Dublin Airport vonalon egy járat jár (33-as), ami reggel olyan 30 percenként, napközben óránként, hétvégente mégritkábban jár. A reggeli járatoknál soha nem volt olyan, hogy kimaradt volna 1-1 járat, de a délutániaknál bizony volt erre példa. Ami jó időben nem olyan nagy gond, de szakadó esőben, orkán erejű szélben azért nem túl kellemes. Viszont a LeapCardos megoldás tökéletesen működik. Nincs tülekedés, nincs bliccelés. Pedig csak 1 ajtón keresztül van fel- és leszállás. Nahát. Szóval az egyetlen kényelmetlenség az idő. Engem alapvetően nem zavar a kb. 1 órás út, mert lehet közben olvasgatni, podcastot hallgatni, stb… De ha megnézzük napi bontásban, akkor kicsit sok az utazással eltöltött idő. Reggel 7-kor indultam otthonról, kb 7:10-re voltam a megállóban, ott egy kb 10 perces várakozás (+- 10 perc), majd 50-60 perc utazás és olyan 5-10 perc séta az irodáig. Ez summázva 75-90 perc. Majd hazafele ugyan ez pepitában. Az napi 150-180 perc utazás (2.5-3 óra).

Ezt váltotta ki február elején az autó. Mivel először egy nagyobb, családi autó volt a cél, így esett a választás egy 2004-es, 1.6-os Ford Focus C-Max MK I.-re. Mivel nagy, kényelmes, családnak jó. A vétel simán ment, kereskedés teljesen átnézte, adtak rá 6 hónap garanciát és menj isten hírével. Jöhettek a kötelező költségek. Mivel NCT (vizsga) van rá júniusig, így ezzel nincs gond. E-flow (digitális autópályamatrica) nem kötelező, de mivel megy az ember ide-oda kényelmes. Havi 1.3 EUR a díja + az utazásokké. Automatikusan, havonta vonják számláról. Online regisztráció, 3-4 nap alatt postázták, felragasztottam, kész működik. Jöhet a road-tax, vagyis a gépjárműadó. Ehhez élő biztosítás kell, tehát előbb arra kell fókuszálni. On-line ajánlatkérések után kiderült, hogy a legtöbb biytosítónál ez nem fog működni, mert van valami olyan adat, ami miatt nem képesek online ajánlatot adni. Szerencsére Allianznál kaptam ajánlatot, hurrá. Teltek-múltak a napok, és semmi nem történt, ezért telefonos segítséget kérve rákérdeztem. Mondták, hogy igen folyamatban van az ügy, de szükségük van egy kártörténeti igazolásra a magyar biztosítóktól. Angolul vagy magyarul, de utóbbi esetben hivatalos fordítás is kell. Na ez csodás lesz, gondoltam és felhívtam az egykori biztosítómat. Elpanaszoltam a bánatom és csodák csodája mondta a hölgy, hogy semmi az egész, angolul küldik a hivatalos igazolást, e-mailben. És valóban, 5 perc elteltével meg is volt az egyik. Még 5 perc és a másik is. Ezeket átküldtem a biztosítónak és azt hittem minden sinen van. Ámde. Mivel Magyarországon (kivételesen logikusan) az autó van biztosítva és nem a sofőr, ellenben itt, ahol a sofőr és nem az autó, így kis keveredést okozott, hogy 2012 óta (amikor eladtam a Fordot) a nevemen nem volt biztosítás. És értelem szerűen erre az időszakra nincs kártörténetem. Ami az ír biztosítók szempontjából pont azt jelenti, hogy nem köthetek biztosítást, mivel annak előfeltétele, hogy tudjam bizonyítani az elmúlt 3 év kértörténetét. Hmm… Szerencsére Kata biztosítása élő és aktív volt, így az lett a döntés, hogy az ő nevére biztosítjuk az autót és én szerepelek, mint “named driver”, aki szintén vezetheti, mivel a második sofőrnek nem kell a három éves múltat papiron bizonyítani. Ez szép és jó, meg is kötöttük a szerződést. Mindenhol bejelölve, hogy direct debittel, avagy állandó átutalással szeretném fizetni havonta. Ehhez képest a webes felületen egy egyösszegű (éves) díj szerepelt és fizetési módoknál a kártyás fizetés. Vagyis 2-ből semmi. Online felületen szerencsére lehetett módosítást kérni, ami úgy történt, hogy mind a két változtatás külön ügy, ami miatt külön-külön felhívták Katát, hisz ő a biztosítás tulajdonosa, hogy hagyja jóvá a lépéseket. Végül is 3.5 hét alatt minden a helyére került. Ezután jöhetett a road tax, ami megint kellemes meglepetés volt. Online felület, regisztráció, fizetési mód választása (havi, negyedéves, fél éves, éves), fizetés és 2-3 nap múlva meg is jött az adótárcsa. Amit a biztosítási cetli és az NCT igazolás mellett szintén a szélvédőn kell tárolni. Mellette ott a céges belépő és a szélvédő jelentős része már le is van fedve.

Nézzük akkor a munkábajárást autóval. Ugyan úgy reggel 7-kori indulással 7:25-7:30-ra vagyok az irodában, és hazafele 16:30-as távozás után 17:00-17:15-re vagyok otthon. Vagyis a 2.5-3 órából lett 55-65 perc. Ami azért számottevő. És ha mondjuk 2 hetenkénti teletankolással számolok, akkor 2×45-2×50 EUR a költség. És a 90-100 EUr kevesebb, mint a bérlet 135 EUR-ja. Nem beszélve a kényelemről.

Tehát elmondható, hogy ha nem Dublinban laksz _és_ dolgozol, akkor mindenképpen autóra lesz szükséged. Nem véletlen, hogy külvárosban minden ház előtt ott az iker-parkolóhely. Magában a városban ez kicsit másabb, mert több a tömegközlekedési opció és kevesebb a parkolóhely.

Ennek örömére mikor Kata aláírta a szerződését magának is kellett egy autót vennie, hisz ő Dublin déli részén fog dolgozni, ami autópályán is 50-60 perc irányonként. Ki is nézett és meg is vett egy kis, 2000-es Micrát. gondoltuk a fentiek ismeretében már gyerekjáték lesz a biztosításkötés. Hát nem. Ugyanis egyrészt az Allianz bannolta a 15 évnél idősebb autókat, másrészt egy személy nevén nem lehet két autó (Allianznál. Máshol lehet). Tehát keresni kellett más megoldást. Ez viszont online már nehézkes, tehát kerestünk egy biztosítási alkuszt, aki összevetette a lehetőségeket és kihozott egy 4.000 EUR/éves ajánlatot. Ami az autó árának több, mint duplája. Mondtuk, hogy ezen azért még dolgozzon egy picit. Erre jött az ötlet, hogy a magyar (európai uniós) jogsit le kell cserélni írre és akkor ez az ajánlat máris beesik 1.200 EUR/év alá. OK, akkor jogsicsere. Online időpontfoglalás, 1 form kitöltése, lakcímigazolás, PPS szám és régi jogsi bemutatása. 5 perc. Mondom 5. Egy fénykép és kész. Már meg is kapja az ember az ideiglenes jogsit (A4-es papirlap), mivel a plasztikkártya kézhezkapása 2-3 hónap, mert előbb elküldik a régi jogosítványt Magyarországra, ahol érvénytelenítik, visszaküldik, és ezután kezdődik az ír jogosítvány legyártása. De ez a napi életvitelt nem befolyásolja, mert vezetni, biztosítást kötni, bármit lehet a megkapott felppnivel.

Nagyjából ennyit az ír biztosítási annomáliákról.

Adminisztrációs lépések

No, akkor vegyük fel a történet elejtett fonalát. Tehát megvan a bérlemény. Mi következik ezután? Úgy van, a szolgáltatások átírása. Ez nagyon fontos lépés, hisz ezen közüzemi számlák igazolják majd a lakcímünket (avagy proof of address).

A házinéni Mrs. S. mondta, hogy a helyi elműnél (Electric Ireland) elvégzi az átíratást, de a főgáz helyi megfelelője (Bord Gais) ragaszkodik a személyemhez.

Menjünk tehát sorba, mik is várnak arra, akik Írországba költöznek.

Kezdjük a szemétszállítókkal, mert csak. Random választásom a Panda-ra esett, de általában minden területen 2-3 szolgáltató között lehet választani. Pandanal minden egyszerűen ment. Weboldalon regisztrálás és online fizetés. Évi 100 EUR, ami magában foglalja a 2 hetenkénti barna (komposztálható dolgok) és 2 hetenkénti zöld (újrahasznosítható dolgok) kukák elszállítását. Éretelem szerűen felváltva. Egyik héten ez, másik héten az. A fekete (minden egyéb) kukákat minden héten szállítják, viszont ezekhez alkalmanként 1 ún. Black Bin Taget kell venni, kitölteni, ráragasztani. Ez alkalmanként 8.5 EUR. De persze általában elég ezt is két hetente elvitetni.
Tehát online regisztrálás, fizetés és már meg is jött a szerződés pdfben. Pipa

Másik általános dolog a TV license, amit szintén éves szinten mérnek (160 EUR). Online regisztrálva, fizetve. Pdf érkezett is, majd pár napon belűl postán is az éves certificate róla. Pipa

Akkor legyen tv és internet is. Előbbi nem annyira fontos, főleg ha van az utóbbi, de azért elfér. Mrs. S. mondta, hogy Sky TV és Eir kábel van behúzva, így kényelmi szempontokból maradtam is náluk. De TV oldalon is és broadband oldalon is vannak alternatívák szépszámmal. Sky online felülete nem annyira erős, mint amennyire elvárt lenne egy ilyen renoméjú cégtől, de sikerült regisztrálni és 2 napon belűl fel is hívtak, hogy egyeztessünk. Majd mondták is, hogy következő szombaton 15:00-17:00 között jönnének is installálni. Közepes csomag, HD tartalom, rögzítős box, streaming app havi 30 EUR. Ám legyen.
Szombaton 5 perc késéssel beesett a szerelő és nem győzött szabadkozni a késésért. Séta az emeletre. Rápillant a tányérra, jó lesz mondja. Vissza a nappaliba. Doboz kivesz, lecsippant, összedug, majd mivel még nincs TV mondta, hogy ha majd lesz, akkor végignyomkodom a regisztrációt és kész, de ha nem, akkor adott telefonszámok és segítenek. Tehát kábeltévé pipa.

Eir. Online regisztráció. Elhasal, mert se ügyfélszámom (új ügyfél ugye) se vonalas telefonszámom, de megadom a mobilszámot és majd hívnak. Vagy nem. Pár nap elteltével újrakezdem az egészet. Telefonszám megadás, majd hívnak. Nem is telt bele fél óra és valóban hívtak (mint utóbb kiderült, még az előző regisztráció miatt), hogy nézzük mik az opciók. Mondtam, hogy mivel előző lakó is Eir előfizető volt így szerintem nem lesz gond. Katintanak jobbra, kattintanak balra, majd közölték, hogy még aktív a szerződés a vonalon. Ez WTF volt, mert az előző lakó kikltözéskor lemondta, de sebaj, jeleztem Mrs. S. fele, aki egyből továbbította. Ex-lakó ismét bejelentette Eir fele, hogy lemondaná, elfogadták, haladjunk. 2 nap múlva újra hívtam őket, hogy akkor hogy állunk? Mondták, hogy ad 1 nem látnak lemondási igényt a vonalon, ad 2 még él a szerződés. Na ez így már nem vicces, mik a lehetőségek kérdeztem. Semmi gond, nyugtattak meg, e-mailben dobjam át a bérleti szerződés idevágó részeit és lezárják a szerződést. Csodás. Szerődés lefényképezve, átküldve. Újabb két nap eltellt. Újabb telefon. Igen, köszönik megkapták, és 45 napon belül megköthetjük az új szerződést. Na, álljunk meg egy röpke pillanatra. 45 nap? Igen. Hát ez nem lesz olyan jó. Mi a másik alternativa? Kis hümmögés, majd a válasz “ok, 4 munkanap mulva ott vagyunk”. Ez már mindjárt jobban hangzott. És valóban, a 3. nap végén érkezett egy e-mail és egy SMS, hogy holnap jönnek. 8:00-12:00 között. Nosza. fél nap szabi megigényelve és várakozok. 12:30 fele megeresztettem egy bátortalan telefonhívást, hogy lesz-e biznisz vagy senem. Mondták, hogy nem látnak aktív rendelést a nevemen, de keresik és majd hívnak. Fél napos szabit kibővítettem 1 napra és 14:00 táján újra telefonáltam. Továbbra se találnak rendelést, de felhívják a kivitelezést végző erőket. Mit ad isten ők valóban tudtak róla, bár náluk 12:00-18:00 volt megadva és úgy is kalkuláltak velem. Tehát a dolgok sinen vannak és valóban kis idő elteltével be is kocogott a két szerelő. Megörültek, hogy kábelezni nem kell, tehát csak az optikai kábelt (9.000 fős kis falu szélén levő házról van szó) kell átpattintani a kocsifeljárónál levő dobozkában, lerakni a dual-band wifi routert és kész. 5 perc volt az egész. Kétszer ujraindult a router és működött minden. Azóta is. Maga a szolgáltatás egy közepes csomag, 100 megás optika 30 EUR. Tehát broadband pipa.

Ezután jöhettek a “nagyobb” falatok. Mivel az áramot Mrs. S. átiratta így itt csak egy on-line regisztráció kellett, valamint az állandó megbízás beállítása. 200 EUR kaució 6 hónapig és kész. Áram pipa.

A gáz már trükkösebb volt, ugyanis az átíráshoz kell egy ún. GPRN szám, amiről a tulajdonosnak halvány fogalma se volt. Szerencsére a szolgáltató készségesen megadott egy újabb telefonszámot, ahol a cím alapján megadták a GPRN-t, majd ezen szám ismeretében a szolgáltató át is irta a nevemre a számlát. 300 EUR kaució 14 hónapra, és 2 havonkénti számlázás. Gázművek pipa.

Vízdíj. Na, az nincs. Ugyanis az írek szent meggyőződése, hogy a vízhqdefault az égből jön (évi kb 300 nap), tehát ingyen van. Ami meg nem onnan, az a tengerből (elvégre egy sziget lenne, vagy mi), tehát ingyen van. Ennek megfelelően nem is fizetnek érte. Pár éve megpróbálta a kormányzat átverni, hogy márpedig egy külsős, privát cég be fog menni az ingatlanokba és elhelyezi a mérőórát és majd a fogyasztás alapján számlázzák a vízdíjat. Hatalmas ellenállásba ütköztek és jelenleg nem is nagyon forszírozzák a kérdést. Amolyan szürke zóna a víz. Tehát víz, pipa.

 

Ezzel nagyjából meg is vannak a szolgáltatók. Az eires bakitól eltekintve meglepően flottul ment minden. On-line, egyszerűen. Ahol telefonos ügyfsz is kellett, ott abszolúte rugalmasan, kedvesen, segítőkészen álltak a problémához, mintha érdekük lenne a gyors problémamegoldás és az ügyfélelégedettség.

A zsákmány

20151107_185534044_iOSA technikai szünet elött ugye ott tartottunk, hogy elkezdtem albérletet vadászni. Szerencsére elég jól behatároltuk, hogy hol és mit szeretnénk. Leszűkítettük a kört egy, a dublini reptér köré rajzolt félkörön belülre. Ez a félkör jelezte a kb 1 órás tömegközlekedési időt. Elsősorban Swords volt a célpont, mert az nagyon közel van Dublinhoz, a céghez meg ezáltal még közelebb. Illetve Rush, ami kicsit “odébb” avagy északabbra van, de egy kedves kisváros (lélekszám <10.000 ember) és a tengerparton van. Ami még szóba jöhetett volna az Malahide, szintén tengerpart, de az – mivel nagyon felkapott, “gazdag környék” – árban a képzeletbeli limit tetején helyezkedett el. Lusk. Ami kb Rush pepitában, viszont nincs tengerpartja. Ezért a lista aljára hullot. Valamint Skerries, ahol az első heteket töltöttem. Az még aranyosabb kisváros, mint Rush, szintén van tengerpartja (erről majd a Skerries-es posztban), viszont több, mint 60 perc az utazás. Azért nem lett teljesen kizárva, de ez is Lusk mellé került a listán.

Mint ahogy az látszott az albérletvadászat nem egyszerű és főleg nem gyorsan lezajló történet. Így mentem open viewingokra szépen egymás után. Az első Swordsban volt, kellemes környéken, de valahogy nem volt whow a lakás. Meg az elsőre ugye nem csapunk le. Utána már csak a hétvége johetett szóba, mert munka és lakásnézegetés nem működik együtt. Kettőt sikerült is lebeszélni. Az egyik Rushban, a másik Swordsban. A swordsinál, bár bőven a megadott időintervallumon belül érkeztem, már senki nem volt ott (igen, megteheti az agent, hogy ha nincs kedve, akkor nem megy el viewingra, vagy befejezi, maikor úgy van kedve). Felhivtam a jóembert, mondta, hogy dehát ő azt irta, hogy 11:00-12:00 között (ellentétben a valós 11:30-12:30-al). Mondom, dehát jóember 11:50 van és én itt vagyok, míg te nem, igaz kb 5 e-mailt váltottunk, hogy jövök. Ja, hát akkor majd egyeztet új időpontot a tulajjal. OK. A környék maga szép, klasszikus “Desperate Houseviwes” féle kertesházas történet. 20151105_155305913_iOSGyalog 10-15 percre van minden. Na, akkor másnap a rushi lakás. Biztosra mentem és a megbeszélt 12:00-ás időponthoz képest már 10-kor a környéket jártam, hogy felmérjem érdemes-e egyáltalán gondolkodni rajta. Szinte ugyan az, mint a swordsi volt. Kertes házak, kis utcák, nagy parkok. A másik felén meg a termőföld. Miután elnyomtam a bennem feltörő agrármérnököt és elindultam a lakáshoz. Amit éppen takarított egy kedves hölgy Mrs. S. Beinvitált, megmuttata a lakást és kiderült, hogy nem ügynökség, hanem ők a saját lakásukat hirdetik, merthogy nagyobbat bérelenek, mivel érkezik a 4. gyerek. A környék ok, a lakás ok (7 éves, tehát nem az általános, penészedős, vékonyüveges típus), két szint, 3 hálószoba az emeleten, lent konyha, étkező, nappali és egy mosószoba. Hátul kert, elöl autoparkoló. Jó lesz ez.

20151122_104501303_iOSMindketten időt kértünk, de pár nap mulva rá is bólintottunk az üzletre. Ekkor jött az első érdekesség. A Citibank bankkártyán napi limit van, ami fix. Tehát azt, hogy 1+1 havi albérleti díj kifizetéséhez 3 nap kell az ATM-hez fáradni. De végül is érkezésem utáni második hétvégén be is költöztem. Elsőre furcsa volt egyedül keringeni a lakásban, de megszokható.

Azóta már megérkezett 22 db doboz is, ami a teljes kifuvarozandó dobozmennyiség fele. Ugyhogy kelleni fog ide még egy-két bútor is ahogy nézem, mert hiába van minden szobában faltól-falig és padlótól-plafonig érő gardróbe, az kevés lesz. A padlás meg talán nem a ruhák tárolására van kitalálva 🙂

Nagyon fontos még a beköltözés után a szolgáltatások átírás, illetve megkötése. Erről majd a következő postban, mert van egy-két tipikusan “ír” megoldás.

 

A vadászat

Ez most nem napi post, inkább az összefoglalója az első pár napnyi lakásvadászatnak.

Reménytelen. Illetve nem reménytelen, de erősen időigényes a procedúra. Vannak olyan ingatlanok, amilyeneket mi keresünk (3 hálószoba, nagy konyha, kert), de azért Dunát nem lehet velük rekeszteni. És mivel az ingatlanok kb 90%-a ügynökön keresztül megy, így egy megtekintés úgy zajlik, hogy összerántanak 70-80-100 érdeklődőt egy kb 1 órás időintervallumra (hisz ilyenkor még az aktuális lakó is ott lakik) és nézdd meg. Ha tetszik, akkor szólsz, hogy frankó. Majd vársz. És az ügynök meg a háziúr valami random módon eldönti, hogy ki lesz a szerencsés, és kik azok akik tovább keresgélhetnek. És nem ritkán simán elhangzik olyan is a megtekintésen, hogy “ide egy orvos házaspárt képzelnek el“. És ha te mondjuk nem orvos vagy hanem mezei informatikus, akkor nem is érdemes tovább nézelődnöd.

Egyetlen esetben találkoztam olyannal, hogy a házat magánszemély hirdette. És nem is lett volna rossz, viszont ő kp-t akart és kb azonnal. Az viszont a relokációs csomag miatt nem megy, mert az anyacég az utalást preferálja. Megpróbáltam áthidalni a saját bankszámla és kártya használatával, de itt meg beleütköztem a Citibank áldásos napi kártyahasználati limitjébe. Vagyis napont max 900 EUR vehető fel automatából. Tehát egy lakás bérléséhez (ami 2 havi díj) jópár napig csak a kártyámat kéne fejni. És ez a Citi ügyfélszolgálat szerint teljesen normális. De mondták, hogy ha bemegyek egy bankfiókba, akkor simán felvehetek a számlámról bármennyit. Feltéve ha az a bankfiók Magyarországon van… Ehh. Ehhez társul, hogy még mindig nem sikerült ír bankszámlát nyitni, mert a meghívólevelek (átszövegezve) se voltak jók. Tehát amíg a PPS szám nem jön meg addig kb semmit nem tudok csinálni. És sok helykonyhaen a lakásbérléshez, de már a megnézéshez is kérnek bankszámlaszámot, amihez viszont igazolt lakcím kell. 22-es csapdája.

Szóval egyelőre kicsit elkeserdve nézem az ingatlanpiacot, bár az is tény, hogy Róma se egy nap alatt épült fel, és még csak 5-6 napja járok megtekintésekre. Idő még van. És néha bele lehet futni ilyen gyöngyszemekbe. Már csak a horrorhegedű hangja hiányzik hozzá.

A következő post már egy kicsit szakmaisabb lesz, majd az utána levő meg Skerriesről, csak a képeket kéne áttöltenem, De mivel reggel 7-kor megyek és este 7-8 között érek hazaí, így ez most lassabban halad. Még a szokásosnál is lassabban.

[day 2] szentháromság

Az Írországba érkező munkavállalók szentháromságáról szóljon most ez a kis post. Ez pediglen a PPS szám (ami kb a Szent Grál, vagyis mindig, mindenhez ez kell. Kb az adószám, tajszám, mindenszám összevonása), a bankszámlaszám (értelemszerűen) és a helyi telefonszám (megintcsak értelemszerűen, hisz pl albérletkeresésnél egyetlen egy ügynök sem fog magyar számokat hivogatni).

Ígyhát reggeli után bebuszoztam Dublinba a Parnell Streetre megszerezni a PPS számot. Mivel ehhez igazolni kell a lakhatásom, amit albérlet híján még nem tudok, Mrs. Y. adott egy nagyon hivatalos meghívólevelet, hogy az legyen nekik elég. Még előtte, Magyarországon, on-line foglaltam időpontot, aminek a visszaigazolását kinyomtatva be is kellett mutatni. Ez teljesen korrekten, konkrétan ügyintézői asztal számára lebontva megmutatta, hogy mikor és hova kell mennem. 11-re volt időpontom, de jó szokásomhoz híven korábban, már 10:00-ra a helyszinre értem. Ahol a 80-as évekre jellemző, banánért sorban állós embertömegével szembesültem. Igaz, itt szépen, tülemesen álldogáltak az emberek. És 10:30-kor, a kapu kinyitásakor ez a tömeg egyszerűen Church Streeteltűnt. Mindenki, akinek volt egyeztetett időpontja, a megfelelő ablakhoz állt. Pontosabban ült. Mert lényegesen több szék volt kiszórva, mint ügyfél. Akiknek meg nem volt, azokat regisztrálták és x nap múlva mehetnek újabb sorbanállásra. Én, mivel senki nem volt az “ablakomnál” odalibbentem és pontosan 12 perccel később el is készültem mindennel. Ebbe belefért az olyan rugalmas megoldás is, mint pl. a jelenlegi szállásom igazolása. Melyről csupán egy informális e-mailem volt Mrs. Y.-tól, hogy 10.28-tól lefoglalja a helyet. Ezt a papírok kitöltése közben átforwardoltam az ügyintézőnek és mire végeztem a 3 oldallal meg is kapta és iktatta is. Hmmm….ezt most próbáljuk meg elképzelni bármelyik tetszőleges magyar szolgáltatónál.

Apró érdekesség, hogy a PPS regisztrációs levelet nem küldhetik céges címre, viszont egy mezei hotel lehet értesítési hely. Fuck logic.

Skerries tengerpartOK, akkor jöhet a második napirendi pont, a bankszámla. Itt viszont 10 alkalommal is sikerült lyukra futnom. Az, hogy körülményesek a bankok, az nem elég konkrét kifejezés erre. A mindenki által elfogadott invitation letter nekik nem jó, mert ez a sor nem az után a sor után jön és hasonló indokok variációival küldtek el melegebb éghajlatra. Bár volt olyan is, ahol azt mondták, hogy ha _minden_ papír megvan, akkor 2-3 hét, amíg egyáltalán időpontot tudnak adni. Mrs. Y. nem csodálkozott ezen. Említette, hogy pár hete két új kollega, ugyan azon invitation letterrel besétált ugyan abba a bankba, hogy számlát nyissanak. Az egyiket elküldték, a másiknak lett számlája. Fuck logic.

Ezt a projectet így jegeltem és inkább beugrottam egy Vodafone boltba és vettem egy Pre-Paid SIM-et, ami egész baráti szolgáltatásokat nyújt (5 GB adat, 100 nemzetközi perc, ingyenes írországi beszéd és SMS) mindössze 20 euróért. Ez vállalható. És ha már majd nem kell, akkor meg eláll a fiókban, enni nem kér.

Church StreetEzek mellett leteszteltem a Dublin Bus szolgáltatásait. A szállásról az út a Parnell Streetig 86 megálló volt, amit 1:34 alatt teljesített. Már odafele menet is feltűnő volt, hogy a megálló az csak akkor megálló ha a buszon valaki jelzi a leszállási szándékát és/vagy a megállóban bőszen integet egy felszállni kívánó. Egyébként a busz lassítás nélkül suhan tovább. Ez főleg a visszaúton volt látványos, ahol konkrétan 10-es nagyságrendben hagyta ki a megállókat. Így valójában 30-35 megállóval lehetett abszolválni a távot.

A busz egyénként kényelmes, tiszta, kulturált. Meglepő módon tökletesen működik a fel- és leszállás és a jegyvásárlás/Leap Card csippantás úgy is, hogy összesen egy ajtó van a buszon, és egy megállóban sem állt 30 másodpercnél tovább. Mert az emberek képesek normálisan kezelni az egészet. Először leszállnak, majd utána egyenként, nem tolakodva, nem lökdösődve felszállnak. Aki csippant az csippant, aki készpénzért vesz jegyet az meg megveszi a sofőrnél. Simán működik. Ja, és egész kellemes és ingyenes wifi van minden buszon. Elsőre nem tűnik borzalmasnak a napi 2×1 óra buszozás (a mostani szállás és a reptér közötti távolságot alapul véve), de persze jobb lenne Swordsban albérletet találni és csak 30 perceket utazni.Skerries tengerpart

Ennyit mára a technika és tudományok újdonságaiból. És pár random kép Skerriesről csak úgy beleszórva a postba. Majd lesz külön post a kisvárosról is valamikor.

[day 1] indulás és érkezés

Nah, ez a nap is elérkezett. Ezen sorok írásakor még van 1.5 órám itthon és utána 3 röpke óra után megérkezek egy új fejezetbe az életemben. Rohadtul feszült volt az elmúlt pár hét, ahogy közeledett az indulás napja. Bár tudom, hogy nem égetek fel hidakat és bármikor visszajöhetek, de nem akarok. Nem akarok vesztesként hazakullogni, hogy nem sikerült.

Félelmetes volt valahol azt látni, hogy kb az egész életem belefér két jókora bőröndbe. Kevesebb, mint 40 kg (ok, 38.9, tehát jól kicentiztem 🙂 ) és ez elég kell, hogy legyen az elkövetkező hetekben-hónapokban. Hisz amíg nincs albérlet, addig nincs hova rendelni a futárt. Márpedig két futáros kör még hátra van, hisz maradtak otthon cuccok szépszámmal- Az is igaz, hogy sokkal kevesebb, mint gondoltam.

bőröndök

Az elkövetkező napok elég zsúfoltak lesznek szerintem. Holnap PPS igénylés és egyúttal kell lőni egy helyi pre-paid SIM-et, mert az ügynökök nem erősek magyar számok visszahívásában. Mellette le kell beszélni annyi albérletlátogatást, amennyit csak lehet, mert nem égetném felesen az eurókat egy B&B-ben. Illetve ez az egyik sarkalatos pontja annak, hogy a család is jöhessen.

Mellette kell egy bérlet, ez frankón on-line tölthető a már megkapott Leap Cardra, de mellette aktiválni is kell egy előre megjelölt helyen. Ezt még kicsit körül kell járnom, hogy mit és hogyan. Illetve, mivel a bérlet nem 30 napos, hanem havi, az októberből hátralevő pár napot is le kell fedni 72 órás napijeggyel, mert ha összejönnek az albérletlátogatások, akkor utaznom kell agyba-főbe.

Pár óra és kiderül, hogy Mrs. Y. mit tervezett elintézni a napokban, de ma azt hiszem nem kell majd altatni 🙂

És egy apró személyes “note”. Bár voltam már távol családtól 1-2-3 hetekre, amikor ilyen-olyan projecteken, de ott tudtam, hogy még x nap és látom a családot. Itt most nincs ilyen. Tudom, hogy max 6-7 hét, de az momentán baromi megfoghatatlan időintervallum. Persze a teendők a két országban eléggé le fognak foglalni mindkettőnket és valószínűleg gyorsan kipereg a 1.5 hónap, de be kell vallanom ez most rohadtul rossz érzés.

És itt most pár órányi reklámszünet, a post második fele majd este, amolyan összegzésként. Mert azért nem lesz ám naponta 2-3-4 post. 🙂

Eltellt pár óra és itt a második fele. Tehát volt egy sima repülőút, rövid várakozás a csomagokra (amik most szerencsére meg is érkeztek). Mrs. Y. szinte velem egyidőben érkezett, igaz először a rossz terminálra. Gyors bemutatkozás, majd a bőröndök bepréselése után egy cirka 2 órás autózás a környéken, futólag megtekintve Sword-ot, mint potencionálisan elgvalószínűbb lakhelyet. Abszolúte barátságos környék, simán elképzelhető itt az élet. És közben megtudtam, hogy mi egy környék “jóságfokmérője”. A napközben az utcán sétáló emberek kora (ha sok a fiatal, akkor azok nem dolgoznak, vagyis a környék nem jó. Viszont ha mid-class kinézetű idősebb bácsikák sepergetik a kertben a leveleket, akkor az frankó) valamint nem lehetnek szabadon az utcán kutyák. Ha ilyet látok, akkor a környék nem javasolt. Mai sem éltem hiába 🙂

Illetve még egy fontos dolog, ami meghatározza a környéket. A “kisboltok” száma. Ugyanis a jól prosperáló közösségek támogatják a helyi kis boltokat a multikkal szemben. Ez nem a nálunk jellemző és divatos multiellenesség. Ugyanis semmi bajuk nincs itt a multikkal, sőt. Van belőle mindenhol mindenféle. Tehát ahelyett, hogy megköpködnék őket inkább a helyi termelőket, árusokat, boltokat támogatják. Nem valami ellen vannak, hanem valami mellett. Egy szó eltérés, de oltári nagy difi összehasonlítva a turbómagyar dögöljönmegamulti hozzáállást. (Kb ua, mint nacionalistának lenni vagy patrótának. Ezt se fogják egyesek soha megérteni.)

Ezek mellett gond lehet a gyerekek beiskolázása (pontosabban nem gond, csak nehezebb feladat), mert az iskolák 90%-a még mindig az egyházak kezén van. És bár az arány csökken, azért még mindig jelentős. Vagyis igazoltan katolikusnak keresztelt gyerekeket szeretnének. Amire az írek nagyrészt már hörögnek, mondván – joggal -, hogy ez bizony diszkrimináció, amit nem szeretnek. Majd meglátjuk. Ha egy gyerek bejut a suliba, akkor a másik automatice bekerül. Ez legalább pozitívum.

Ezutén átgurultunk SkerrIMG_0206[1]iesbe, ahol az átmeneti szállásom van. Egy hangulatos és hagyományosnak tűnő Bed & Breakfastban. Amikor Mrs. Y. meglátta a helyet csak annyit mondott, “ha tényleg ilyen borzalmas, akkor holnap szóljak és lő egy másikat”. Pedig valójában egész OK. Jó a wifi az valamiért csak a laptopon működik, ott viszont stabilan, de a telefon képtelen kapcsolódni. Sebaj. Kis szoba, normál fürdő. Egyelőre más nem is kell. Holnap megpörgetem a hivatalos dolgokat. Utána jöhetnek a lakásnézések.

 

Meg beiktatok egy rövid sétát, mert halál hangulatos kisváros Skerries. De ezt majd képekkel megtámogatva.