Category Archives: wandering

[wandering] go west tour’16 – 23.08.2016-25.08.2016

Úgy adódott, hogy elhatároztuk egy kvázi hosszú hétvégét töltünk el valahol a nyári szünet utolsó előtti hetében. Egész pontosan nem hétvégét, hanem pár nap hétköznapot. Galway volt az első célpont, de miután láttam egy random google képet a Kylemore apátságról egyértelmüvé vált, hogy inkább arrafele fogunk keresgélni. Még 3 nappal az indulás előtt is bőven lehetett válogatni a booking.com ajánlataiból. Az egyre szűkülő listán végül két hely maradt fenn, amiből a Mannin Lodge B&B lett a nyertes, bár őszintén megmondva, kicsit tartottam a helytől, mert bár parádés, 9.1-es pontszáma volt (max:10), viszont ehhez képest nagyon olcsó volt (240 EUR két napra, 4 főnek, reggelivel, parkolóval, wifivel, mindennel). De bátraké a szerencse elven lefoglaltuk és kedd reggel, szitáló ködben elinultunk Ballyconneely fele.

A település 318 km-re van a lakástól, és bár jelentős az autópályás szakasz, azért így is 3 óra és 57 percet tervezett a Google az utazásra. Ehhez hozzá jött még egy rövidke kerülő útközben, hogy megnézzük Roscommon romjait is, így az út hossza 344 km-re és bő 4.5 órára nőtt. De Roscommonról, ahogy a többi meglátogatott településről is majd külön-külön (lap alján kattintható).

balleyconeellyandroscommon

Tehát Ballyconneely és a Mannin Lodge. Először is ami szembetűnő volt “nyugaton”, hogy az idáig már megénekelt már-már kellemetlenül keskeny utak arrafele még keskenyebbek. Konkrétan, ha úgy halad az ember, hogy a jobb oldali tükre nem éri el a felezővonalat, akkor a bal oldali biztos, hogy lelóg az útról. Szembe jövő autók esehidtén nem csak a tükör, de maga az autó is célszerűen lelóg a betonról. Ezt azért még majd egy évnyi írországi vezetés után is szokni kellett. Ez gyakran nehezítve van egy sávos hidakkal, ahol udvariassági alapon a már a hídon levőnek van elsőbbsége. Már ha látja az ember, hogy van-e valaki a hídon, hisz a hid saját oldalfala általában magasabb, mint egy személyautó.

 

Illetve amikor éppen nem a 2savos2hidak, akkor a kanyarok okozhatnak fejtörést, mert nem beláthatóak, de legalább egyik irányba sincs, hova lehúzódni. Nem való azoknak, akik kicsit is tördnek az autójuk fényezésével. De mindezekért kárpótol a táj. Már “középfölde” is meggyőző a maga dimbesdombos útjaival, de minél jobban közeledik az ember a nyugati parthoz annál nagyobbak lesznek a hegyek, vadregényesebb a táj. A köves pusztákat néha fjordok szakítják meg és mindennek a tetejében ott az Atlanti óceán az út végén. Meg a szabadon tartott bárányok az út mellett, akik képesek hosszasan blokkolni a forgalmat, amig méltóztatnak lefáradni az útról.

Mikor az ember már azt hinné, hogy az adott látványnál szebb, lenyűgözőbb, izgalmasabb nem lesz, akkor 5 percen belül biztos, hogy erre a táj rácáfol. Szivem szerint minden egyes km-en megálltam volna csak a tájat csodálni. De nem tettem, és rájöttem, hogy a fényképek se tudják maradéktalanul visszaadni a látványt, a méreteket és a mélységeket.

A szállás maga egy kis két szintes ház, az emeleten 5, a földszinten 3 szobával. A családi szoba (egy dupla és két szimpla ágy, saját fürdőszoba kilátással az óceánra) az emeleten volt. Tágas, tiszta szoba, kényelmes ágyak, nagy és levegős fürdőszoba egy beépített zuhanykabinnal. Bőven elegendő arra, amire kerestük, hisz szinte csak aludni jártunk a szállásra. A bőséges és finom reggeli után elindultunk turázni és csak este, vacsora után értünk haza.

A háziak a végtelenségig kedvesek voltak, és nem túlzás a 9.1-es pontszám. Az egyik legjobb B&B, amit valaha béreltünk. Mindezt barátságos áron, és mindenhez pont elég közel.

Roscommon Castle (23.08.2016)
Dog’s Bay beach (23.08.2016)
Kylemore Abbey and Garden (24.08.2016)
Croagh Patrick (24.08.2016)
Killary fjord (24.08.2016)
Glengowla Mines (25.08.2016)
Ashford Castle (25.08.2016)

Mannin Lodge B&B@Booking.com 

[wandering] go west tour’16 – Dog’s Bay Beach – 23.08.2016

dogsbazmapÉrkezés és lecuccolás után még volt pár óra és ez elegendő volt az első célállomás felderítésére. Ez a Mrs Y. által ajánlott Dog’s Bay Beach, ami egy fehér homokos tengeröböl, pontosabban óceánöböl kb 10 km-re. És itt rögötön sikerült is az előzőekben említettnél még szűkebb utakkal találkozni. A másik autó melletti elhaladás egyben közösségi élmény is, mert ablakok letekreve és kihajolva figyeli mindkét sofőr a két autó közti pár cm-es távolságot és az út szélét, hogy meddig lehet lehúzódni anélkül, hogy az autó leugrana az út melletti, gazzal benőtt esetleges árokba. Közben meg lehet beszélni az időjárást. De mindenki kedves, mosolygós, tudják, hogy ez itt így megy. Nem ideges autósoknak való vidék.

dogsbayroad

Maga a Dog’s Bay Beach a legjobb ír strandok/tengerpartok egyike. Egy szabályos lópatkó formájú, kb 1.5 km-es partszakasz. Melynek egyik fő jellegzetessége a hófehér, finom szemcséjű és mély homok. Ami nagyjából pont olyan, mint bármelyik trópusi tengerparté. Ott ez nem ritkaság. Itt, Írországban, azért igen.

A víz kellemesen meleg (itt azért ne trópusi vízhőmérsékletre készüljünk, de egy baráti 16 fok megvolt, ami – érdekesség – picivel melegebb, mint a sokkal kisebb és védettebb ír tengeré), sekély és tökletesen tiszta. A homok meleg, a szél finoman lengedez, pár kósza felhő úszik az égen és a kb 30 autónyi nyaraló békésen és egymástól kellően távol elfér egymástól. Az ember csak kifekszik a homokba és élvezi, ahogy telik az idő.

A patkón kívül, a homokív lankás buckákba megy át majd a domb másik oldalán zöld füves legelők vannak. Melyek egy jelentős része el van zárva (érthető okokból) a strandolóktól. Ami jó a szépen megtermett szarvasmarháknak is és jó a túristáknak is.

Pár óra szieszta után egy gyors vacsora a szállástól 800 m-re levő roadhouseban és el is telt az első nap.

Flickr album a képre kattintva:flickerlogo