Tag Archives: írország

[wandering] go west tour’16 – 23.08.2016-25.08.2016

Úgy adódott, hogy elhatároztuk egy kvázi hosszú hétvégét töltünk el valahol a nyári szünet utolsó előtti hetében. Egész pontosan nem hétvégét, hanem pár nap hétköznapot. Galway volt az első célpont, de miután láttam egy random google képet a Kylemore apátságról egyértelmüvé vált, hogy inkább arrafele fogunk keresgélni. Még 3 nappal az indulás előtt is bőven lehetett válogatni a booking.com ajánlataiból. Az egyre szűkülő listán végül két hely maradt fenn, amiből a Mannin Lodge B&B lett a nyertes, bár őszintén megmondva, kicsit tartottam a helytől, mert bár parádés, 9.1-es pontszáma volt (max:10), viszont ehhez képest nagyon olcsó volt (240 EUR két napra, 4 főnek, reggelivel, parkolóval, wifivel, mindennel). De bátraké a szerencse elven lefoglaltuk és kedd reggel, szitáló ködben elinultunk Ballyconneely fele.

A település 318 km-re van a lakástól, és bár jelentős az autópályás szakasz, azért így is 3 óra és 57 percet tervezett a Google az utazásra. Ehhez hozzá jött még egy rövidke kerülő útközben, hogy megnézzük Roscommon romjait is, így az út hossza 344 km-re és bő 4.5 órára nőtt. De Roscommonról, ahogy a többi meglátogatott településről is majd külön-külön (lap alján kattintható).

balleyconeellyandroscommon

Tehát Ballyconneely és a Mannin Lodge. Először is ami szembetűnő volt “nyugaton”, hogy az idáig már megénekelt már-már kellemetlenül keskeny utak arrafele még keskenyebbek. Konkrétan, ha úgy halad az ember, hogy a jobb oldali tükre nem éri el a felezővonalat, akkor a bal oldali biztos, hogy lelóg az útról. Szembe jövő autók esehidtén nem csak a tükör, de maga az autó is célszerűen lelóg a betonról. Ezt azért még majd egy évnyi írországi vezetés után is szokni kellett. Ez gyakran nehezítve van egy sávos hidakkal, ahol udvariassági alapon a már a hídon levőnek van elsőbbsége. Már ha látja az ember, hogy van-e valaki a hídon, hisz a hid saját oldalfala általában magasabb, mint egy személyautó.

 

Illetve amikor éppen nem a 2savos2hidak, akkor a kanyarok okozhatnak fejtörést, mert nem beláthatóak, de legalább egyik irányba sincs, hova lehúzódni. Nem való azoknak, akik kicsit is tördnek az autójuk fényezésével. De mindezekért kárpótol a táj. Már “középfölde” is meggyőző a maga dimbesdombos útjaival, de minél jobban közeledik az ember a nyugati parthoz annál nagyobbak lesznek a hegyek, vadregényesebb a táj. A köves pusztákat néha fjordok szakítják meg és mindennek a tetejében ott az Atlanti óceán az út végén. Meg a szabadon tartott bárányok az út mellett, akik képesek hosszasan blokkolni a forgalmat, amig méltóztatnak lefáradni az útról.

Mikor az ember már azt hinné, hogy az adott látványnál szebb, lenyűgözőbb, izgalmasabb nem lesz, akkor 5 percen belül biztos, hogy erre a táj rácáfol. Szivem szerint minden egyes km-en megálltam volna csak a tájat csodálni. De nem tettem, és rájöttem, hogy a fényképek se tudják maradéktalanul visszaadni a látványt, a méreteket és a mélységeket.

A szállás maga egy kis két szintes ház, az emeleten 5, a földszinten 3 szobával. A családi szoba (egy dupla és két szimpla ágy, saját fürdőszoba kilátással az óceánra) az emeleten volt. Tágas, tiszta szoba, kényelmes ágyak, nagy és levegős fürdőszoba egy beépített zuhanykabinnal. Bőven elegendő arra, amire kerestük, hisz szinte csak aludni jártunk a szállásra. A bőséges és finom reggeli után elindultunk turázni és csak este, vacsora után értünk haza.

A háziak a végtelenségig kedvesek voltak, és nem túlzás a 9.1-es pontszám. Az egyik legjobb B&B, amit valaha béreltünk. Mindezt barátságos áron, és mindenhez pont elég közel.

Roscommon Castle (23.08.2016)
Dog’s Bay beach (23.08.2016)
Kylemore Abbey and Garden (24.08.2016)
Croagh Patrick (24.08.2016)
Killary fjord (24.08.2016)
Glengowla Mines (25.08.2016)
Ashford Castle (25.08.2016)

Mannin Lodge B&B@Booking.com 

Visszatérés

Mármint a blog tér vissza. Legalább is megpróbálok kicsit gyakrabban postolni, mert van miről. Illetve lesz külön gyűjtés a fotóknak is, valamint hosszabb-rövidebb utibeszámolók is. Itt segítségemre lesz a kelta vandor blog is, akik voltak olyan kedvesek és megengedték, hogy linkeljem a postjaikat az adott témához, így nem kell kétszer ugyan azt megírni.

Mivel éppen egy hosszabb utazás után rebootolom a blogot, így velük fog kezdődni az “új” fejezet. Stay tuned meg ilyenek.

Busz, autó és a biztosítás

Hol is kezdjem. Tehát az első pár hónap értelemszerűen buszozással telt, amiről eleinte riasztó híreket hallottam. Pedig a valóság messze nem ennyire vészes. Az tény, hogy van egy bizonyos fokú randomizáltság a menetrendben, ami nagyban megnehezíti a kiszámíthatóságot. És hiába van egy egyébként jól működő ios/android app, ami real time mutatná az érkezéseket, néha-néha bizony becsúszik egy-két nem jelzett járat. Amire fontos figyelni, amikor az ember albérletet keres és úgy dönt, hogy tömegközlekedni fog, az a járatok száma és a járatsűrűség. A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy Rush – Dublin Airport vonalon egy járat jár (33-as), ami reggel olyan 30 percenként, napközben óránként, hétvégente mégritkábban jár. A reggeli járatoknál soha nem volt olyan, hogy kimaradt volna 1-1 járat, de a délutániaknál bizony volt erre példa. Ami jó időben nem olyan nagy gond, de szakadó esőben, orkán erejű szélben azért nem túl kellemes. Viszont a LeapCardos megoldás tökéletesen működik. Nincs tülekedés, nincs bliccelés. Pedig csak 1 ajtón keresztül van fel- és leszállás. Nahát. Szóval az egyetlen kényelmetlenség az idő. Engem alapvetően nem zavar a kb. 1 órás út, mert lehet közben olvasgatni, podcastot hallgatni, stb… De ha megnézzük napi bontásban, akkor kicsit sok az utazással eltöltött idő. Reggel 7-kor indultam otthonról, kb 7:10-re voltam a megállóban, ott egy kb 10 perces várakozás (+- 10 perc), majd 50-60 perc utazás és olyan 5-10 perc séta az irodáig. Ez summázva 75-90 perc. Majd hazafele ugyan ez pepitában. Az napi 150-180 perc utazás (2.5-3 óra).

Ezt váltotta ki február elején az autó. Mivel először egy nagyobb, családi autó volt a cél, így esett a választás egy 2004-es, 1.6-os Ford Focus C-Max MK I.-re. Mivel nagy, kényelmes, családnak jó. A vétel simán ment, kereskedés teljesen átnézte, adtak rá 6 hónap garanciát és menj isten hírével. Jöhettek a kötelező költségek. Mivel NCT (vizsga) van rá júniusig, így ezzel nincs gond. E-flow (digitális autópályamatrica) nem kötelező, de mivel megy az ember ide-oda kényelmes. Havi 1.3 EUR a díja + az utazásokké. Automatikusan, havonta vonják számláról. Online regisztráció, 3-4 nap alatt postázták, felragasztottam, kész működik. Jöhet a road-tax, vagyis a gépjárműadó. Ehhez élő biztosítás kell, tehát előbb arra kell fókuszálni. On-line ajánlatkérések után kiderült, hogy a legtöbb biytosítónál ez nem fog működni, mert van valami olyan adat, ami miatt nem képesek online ajánlatot adni. Szerencsére Allianznál kaptam ajánlatot, hurrá. Teltek-múltak a napok, és semmi nem történt, ezért telefonos segítséget kérve rákérdeztem. Mondták, hogy igen folyamatban van az ügy, de szükségük van egy kártörténeti igazolásra a magyar biztosítóktól. Angolul vagy magyarul, de utóbbi esetben hivatalos fordítás is kell. Na ez csodás lesz, gondoltam és felhívtam az egykori biztosítómat. Elpanaszoltam a bánatom és csodák csodája mondta a hölgy, hogy semmi az egész, angolul küldik a hivatalos igazolást, e-mailben. És valóban, 5 perc elteltével meg is volt az egyik. Még 5 perc és a másik is. Ezeket átküldtem a biztosítónak és azt hittem minden sinen van. Ámde. Mivel Magyarországon (kivételesen logikusan) az autó van biztosítva és nem a sofőr, ellenben itt, ahol a sofőr és nem az autó, így kis keveredést okozott, hogy 2012 óta (amikor eladtam a Fordot) a nevemen nem volt biztosítás. És értelem szerűen erre az időszakra nincs kártörténetem. Ami az ír biztosítók szempontjából pont azt jelenti, hogy nem köthetek biztosítást, mivel annak előfeltétele, hogy tudjam bizonyítani az elmúlt 3 év kértörténetét. Hmm… Szerencsére Kata biztosítása élő és aktív volt, így az lett a döntés, hogy az ő nevére biztosítjuk az autót és én szerepelek, mint “named driver”, aki szintén vezetheti, mivel a második sofőrnek nem kell a három éves múltat papiron bizonyítani. Ez szép és jó, meg is kötöttük a szerződést. Mindenhol bejelölve, hogy direct debittel, avagy állandó átutalással szeretném fizetni havonta. Ehhez képest a webes felületen egy egyösszegű (éves) díj szerepelt és fizetési módoknál a kártyás fizetés. Vagyis 2-ből semmi. Online felületen szerencsére lehetett módosítást kérni, ami úgy történt, hogy mind a két változtatás külön ügy, ami miatt külön-külön felhívták Katát, hisz ő a biztosítás tulajdonosa, hogy hagyja jóvá a lépéseket. Végül is 3.5 hét alatt minden a helyére került. Ezután jöhetett a road tax, ami megint kellemes meglepetés volt. Online felület, regisztráció, fizetési mód választása (havi, negyedéves, fél éves, éves), fizetés és 2-3 nap múlva meg is jött az adótárcsa. Amit a biztosítási cetli és az NCT igazolás mellett szintén a szélvédőn kell tárolni. Mellette ott a céges belépő és a szélvédő jelentős része már le is van fedve.

Nézzük akkor a munkábajárást autóval. Ugyan úgy reggel 7-kori indulással 7:25-7:30-ra vagyok az irodában, és hazafele 16:30-as távozás után 17:00-17:15-re vagyok otthon. Vagyis a 2.5-3 órából lett 55-65 perc. Ami azért számottevő. És ha mondjuk 2 hetenkénti teletankolással számolok, akkor 2×45-2×50 EUR a költség. És a 90-100 EUr kevesebb, mint a bérlet 135 EUR-ja. Nem beszélve a kényelemről.

Tehát elmondható, hogy ha nem Dublinban laksz _és_ dolgozol, akkor mindenképpen autóra lesz szükséged. Nem véletlen, hogy külvárosban minden ház előtt ott az iker-parkolóhely. Magában a városban ez kicsit másabb, mert több a tömegközlekedési opció és kevesebb a parkolóhely.

Ennek örömére mikor Kata aláírta a szerződését magának is kellett egy autót vennie, hisz ő Dublin déli részén fog dolgozni, ami autópályán is 50-60 perc irányonként. Ki is nézett és meg is vett egy kis, 2000-es Micrát. gondoltuk a fentiek ismeretében már gyerekjáték lesz a biztosításkötés. Hát nem. Ugyanis egyrészt az Allianz bannolta a 15 évnél idősebb autókat, másrészt egy személy nevén nem lehet két autó (Allianznál. Máshol lehet). Tehát keresni kellett más megoldást. Ez viszont online már nehézkes, tehát kerestünk egy biztosítási alkuszt, aki összevetette a lehetőségeket és kihozott egy 4.000 EUR/éves ajánlatot. Ami az autó árának több, mint duplája. Mondtuk, hogy ezen azért még dolgozzon egy picit. Erre jött az ötlet, hogy a magyar (európai uniós) jogsit le kell cserélni írre és akkor ez az ajánlat máris beesik 1.200 EUR/év alá. OK, akkor jogsicsere. Online időpontfoglalás, 1 form kitöltése, lakcímigazolás, PPS szám és régi jogsi bemutatása. 5 perc. Mondom 5. Egy fénykép és kész. Már meg is kapja az ember az ideiglenes jogsit (A4-es papirlap), mivel a plasztikkártya kézhezkapása 2-3 hónap, mert előbb elküldik a régi jogosítványt Magyarországra, ahol érvénytelenítik, visszaküldik, és ezután kezdődik az ír jogosítvány legyártása. De ez a napi életvitelt nem befolyásolja, mert vezetni, biztosítást kötni, bármit lehet a megkapott felppnivel.

Nagyjából ennyit az ír biztosítási annomáliákról.

Adminisztrációs lépések

No, akkor vegyük fel a történet elejtett fonalát. Tehát megvan a bérlemény. Mi következik ezután? Úgy van, a szolgáltatások átírása. Ez nagyon fontos lépés, hisz ezen közüzemi számlák igazolják majd a lakcímünket (avagy proof of address).

A házinéni Mrs. S. mondta, hogy a helyi elműnél (Electric Ireland) elvégzi az átíratást, de a főgáz helyi megfelelője (Bord Gais) ragaszkodik a személyemhez.

Menjünk tehát sorba, mik is várnak arra, akik Írországba költöznek.

Kezdjük a szemétszállítókkal, mert csak. Random választásom a Panda-ra esett, de általában minden területen 2-3 szolgáltató között lehet választani. Pandanal minden egyszerűen ment. Weboldalon regisztrálás és online fizetés. Évi 100 EUR, ami magában foglalja a 2 hetenkénti barna (komposztálható dolgok) és 2 hetenkénti zöld (újrahasznosítható dolgok) kukák elszállítását. Éretelem szerűen felváltva. Egyik héten ez, másik héten az. A fekete (minden egyéb) kukákat minden héten szállítják, viszont ezekhez alkalmanként 1 ún. Black Bin Taget kell venni, kitölteni, ráragasztani. Ez alkalmanként 8.5 EUR. De persze általában elég ezt is két hetente elvitetni.
Tehát online regisztrálás, fizetés és már meg is jött a szerződés pdfben. Pipa

Másik általános dolog a TV license, amit szintén éves szinten mérnek (160 EUR). Online regisztrálva, fizetve. Pdf érkezett is, majd pár napon belűl postán is az éves certificate róla. Pipa

Akkor legyen tv és internet is. Előbbi nem annyira fontos, főleg ha van az utóbbi, de azért elfér. Mrs. S. mondta, hogy Sky TV és Eir kábel van behúzva, így kényelmi szempontokból maradtam is náluk. De TV oldalon is és broadband oldalon is vannak alternatívák szépszámmal. Sky online felülete nem annyira erős, mint amennyire elvárt lenne egy ilyen renoméjú cégtől, de sikerült regisztrálni és 2 napon belűl fel is hívtak, hogy egyeztessünk. Majd mondták is, hogy következő szombaton 15:00-17:00 között jönnének is installálni. Közepes csomag, HD tartalom, rögzítős box, streaming app havi 30 EUR. Ám legyen.
Szombaton 5 perc késéssel beesett a szerelő és nem győzött szabadkozni a késésért. Séta az emeletre. Rápillant a tányérra, jó lesz mondja. Vissza a nappaliba. Doboz kivesz, lecsippant, összedug, majd mivel még nincs TV mondta, hogy ha majd lesz, akkor végignyomkodom a regisztrációt és kész, de ha nem, akkor adott telefonszámok és segítenek. Tehát kábeltévé pipa.

Eir. Online regisztráció. Elhasal, mert se ügyfélszámom (új ügyfél ugye) se vonalas telefonszámom, de megadom a mobilszámot és majd hívnak. Vagy nem. Pár nap elteltével újrakezdem az egészet. Telefonszám megadás, majd hívnak. Nem is telt bele fél óra és valóban hívtak (mint utóbb kiderült, még az előző regisztráció miatt), hogy nézzük mik az opciók. Mondtam, hogy mivel előző lakó is Eir előfizető volt így szerintem nem lesz gond. Katintanak jobbra, kattintanak balra, majd közölték, hogy még aktív a szerződés a vonalon. Ez WTF volt, mert az előző lakó kikltözéskor lemondta, de sebaj, jeleztem Mrs. S. fele, aki egyből továbbította. Ex-lakó ismét bejelentette Eir fele, hogy lemondaná, elfogadták, haladjunk. 2 nap múlva újra hívtam őket, hogy akkor hogy állunk? Mondták, hogy ad 1 nem látnak lemondási igényt a vonalon, ad 2 még él a szerződés. Na ez így már nem vicces, mik a lehetőségek kérdeztem. Semmi gond, nyugtattak meg, e-mailben dobjam át a bérleti szerződés idevágó részeit és lezárják a szerződést. Csodás. Szerődés lefényképezve, átküldve. Újabb két nap eltellt. Újabb telefon. Igen, köszönik megkapták, és 45 napon belül megköthetjük az új szerződést. Na, álljunk meg egy röpke pillanatra. 45 nap? Igen. Hát ez nem lesz olyan jó. Mi a másik alternativa? Kis hümmögés, majd a válasz “ok, 4 munkanap mulva ott vagyunk”. Ez már mindjárt jobban hangzott. És valóban, a 3. nap végén érkezett egy e-mail és egy SMS, hogy holnap jönnek. 8:00-12:00 között. Nosza. fél nap szabi megigényelve és várakozok. 12:30 fele megeresztettem egy bátortalan telefonhívást, hogy lesz-e biznisz vagy senem. Mondták, hogy nem látnak aktív rendelést a nevemen, de keresik és majd hívnak. Fél napos szabit kibővítettem 1 napra és 14:00 táján újra telefonáltam. Továbbra se találnak rendelést, de felhívják a kivitelezést végző erőket. Mit ad isten ők valóban tudtak róla, bár náluk 12:00-18:00 volt megadva és úgy is kalkuláltak velem. Tehát a dolgok sinen vannak és valóban kis idő elteltével be is kocogott a két szerelő. Megörültek, hogy kábelezni nem kell, tehát csak az optikai kábelt (9.000 fős kis falu szélén levő házról van szó) kell átpattintani a kocsifeljárónál levő dobozkában, lerakni a dual-band wifi routert és kész. 5 perc volt az egész. Kétszer ujraindult a router és működött minden. Azóta is. Maga a szolgáltatás egy közepes csomag, 100 megás optika 30 EUR. Tehát broadband pipa.

Ezután jöhettek a “nagyobb” falatok. Mivel az áramot Mrs. S. átiratta így itt csak egy on-line regisztráció kellett, valamint az állandó megbízás beállítása. 200 EUR kaució 6 hónapig és kész. Áram pipa.

A gáz már trükkösebb volt, ugyanis az átíráshoz kell egy ún. GPRN szám, amiről a tulajdonosnak halvány fogalma se volt. Szerencsére a szolgáltató készségesen megadott egy újabb telefonszámot, ahol a cím alapján megadták a GPRN-t, majd ezen szám ismeretében a szolgáltató át is irta a nevemre a számlát. 300 EUR kaució 14 hónapra, és 2 havonkénti számlázás. Gázművek pipa.

Vízdíj. Na, az nincs. Ugyanis az írek szent meggyőződése, hogy a vízhqdefault az égből jön (évi kb 300 nap), tehát ingyen van. Ami meg nem onnan, az a tengerből (elvégre egy sziget lenne, vagy mi), tehát ingyen van. Ennek megfelelően nem is fizetnek érte. Pár éve megpróbálta a kormányzat átverni, hogy márpedig egy külsős, privát cég be fog menni az ingatlanokba és elhelyezi a mérőórát és majd a fogyasztás alapján számlázzák a vízdíjat. Hatalmas ellenállásba ütköztek és jelenleg nem is nagyon forszírozzák a kérdést. Amolyan szürke zóna a víz. Tehát víz, pipa.

 

Ezzel nagyjából meg is vannak a szolgáltatók. Az eires bakitól eltekintve meglepően flottul ment minden. On-line, egyszerűen. Ahol telefonos ügyfsz is kellett, ott abszolúte rugalmasan, kedvesen, segítőkészen álltak a problémához, mintha érdekük lenne a gyors problémamegoldás és az ügyfélelégedettség.

A zsákmány

20151107_185534044_iOSA technikai szünet elött ugye ott tartottunk, hogy elkezdtem albérletet vadászni. Szerencsére elég jól behatároltuk, hogy hol és mit szeretnénk. Leszűkítettük a kört egy, a dublini reptér köré rajzolt félkörön belülre. Ez a félkör jelezte a kb 1 órás tömegközlekedési időt. Elsősorban Swords volt a célpont, mert az nagyon közel van Dublinhoz, a céghez meg ezáltal még közelebb. Illetve Rush, ami kicsit “odébb” avagy északabbra van, de egy kedves kisváros (lélekszám <10.000 ember) és a tengerparton van. Ami még szóba jöhetett volna az Malahide, szintén tengerpart, de az – mivel nagyon felkapott, “gazdag környék” – árban a képzeletbeli limit tetején helyezkedett el. Lusk. Ami kb Rush pepitában, viszont nincs tengerpartja. Ezért a lista aljára hullot. Valamint Skerries, ahol az első heteket töltöttem. Az még aranyosabb kisváros, mint Rush, szintén van tengerpartja (erről majd a Skerries-es posztban), viszont több, mint 60 perc az utazás. Azért nem lett teljesen kizárva, de ez is Lusk mellé került a listán.

Mint ahogy az látszott az albérletvadászat nem egyszerű és főleg nem gyorsan lezajló történet. Így mentem open viewingokra szépen egymás után. Az első Swordsban volt, kellemes környéken, de valahogy nem volt whow a lakás. Meg az elsőre ugye nem csapunk le. Utána már csak a hétvége johetett szóba, mert munka és lakásnézegetés nem működik együtt. Kettőt sikerült is lebeszélni. Az egyik Rushban, a másik Swordsban. A swordsinál, bár bőven a megadott időintervallumon belül érkeztem, már senki nem volt ott (igen, megteheti az agent, hogy ha nincs kedve, akkor nem megy el viewingra, vagy befejezi, maikor úgy van kedve). Felhivtam a jóembert, mondta, hogy dehát ő azt irta, hogy 11:00-12:00 között (ellentétben a valós 11:30-12:30-al). Mondom, dehát jóember 11:50 van és én itt vagyok, míg te nem, igaz kb 5 e-mailt váltottunk, hogy jövök. Ja, hát akkor majd egyeztet új időpontot a tulajjal. OK. A környék maga szép, klasszikus “Desperate Houseviwes” féle kertesházas történet. 20151105_155305913_iOSGyalog 10-15 percre van minden. Na, akkor másnap a rushi lakás. Biztosra mentem és a megbeszélt 12:00-ás időponthoz képest már 10-kor a környéket jártam, hogy felmérjem érdemes-e egyáltalán gondolkodni rajta. Szinte ugyan az, mint a swordsi volt. Kertes házak, kis utcák, nagy parkok. A másik felén meg a termőföld. Miután elnyomtam a bennem feltörő agrármérnököt és elindultam a lakáshoz. Amit éppen takarított egy kedves hölgy Mrs. S. Beinvitált, megmuttata a lakást és kiderült, hogy nem ügynökség, hanem ők a saját lakásukat hirdetik, merthogy nagyobbat bérelenek, mivel érkezik a 4. gyerek. A környék ok, a lakás ok (7 éves, tehát nem az általános, penészedős, vékonyüveges típus), két szint, 3 hálószoba az emeleten, lent konyha, étkező, nappali és egy mosószoba. Hátul kert, elöl autoparkoló. Jó lesz ez.

20151122_104501303_iOSMindketten időt kértünk, de pár nap mulva rá is bólintottunk az üzletre. Ekkor jött az első érdekesség. A Citibank bankkártyán napi limit van, ami fix. Tehát azt, hogy 1+1 havi albérleti díj kifizetéséhez 3 nap kell az ATM-hez fáradni. De végül is érkezésem utáni második hétvégén be is költöztem. Elsőre furcsa volt egyedül keringeni a lakásban, de megszokható.

Azóta már megérkezett 22 db doboz is, ami a teljes kifuvarozandó dobozmennyiség fele. Ugyhogy kelleni fog ide még egy-két bútor is ahogy nézem, mert hiába van minden szobában faltól-falig és padlótól-plafonig érő gardróbe, az kevés lesz. A padlás meg talán nem a ruhák tárolására van kitalálva 🙂

Nagyon fontos még a beköltözés után a szolgáltatások átírás, illetve megkötése. Erről majd a következő postban, mert van egy-két tipikusan “ír” megoldás.

 

A vadászat

Ez most nem napi post, inkább az összefoglalója az első pár napnyi lakásvadászatnak.

Reménytelen. Illetve nem reménytelen, de erősen időigényes a procedúra. Vannak olyan ingatlanok, amilyeneket mi keresünk (3 hálószoba, nagy konyha, kert), de azért Dunát nem lehet velük rekeszteni. És mivel az ingatlanok kb 90%-a ügynökön keresztül megy, így egy megtekintés úgy zajlik, hogy összerántanak 70-80-100 érdeklődőt egy kb 1 órás időintervallumra (hisz ilyenkor még az aktuális lakó is ott lakik) és nézdd meg. Ha tetszik, akkor szólsz, hogy frankó. Majd vársz. És az ügynök meg a háziúr valami random módon eldönti, hogy ki lesz a szerencsés, és kik azok akik tovább keresgélhetnek. És nem ritkán simán elhangzik olyan is a megtekintésen, hogy “ide egy orvos házaspárt képzelnek el“. És ha te mondjuk nem orvos vagy hanem mezei informatikus, akkor nem is érdemes tovább nézelődnöd.

Egyetlen esetben találkoztam olyannal, hogy a házat magánszemély hirdette. És nem is lett volna rossz, viszont ő kp-t akart és kb azonnal. Az viszont a relokációs csomag miatt nem megy, mert az anyacég az utalást preferálja. Megpróbáltam áthidalni a saját bankszámla és kártya használatával, de itt meg beleütköztem a Citibank áldásos napi kártyahasználati limitjébe. Vagyis napont max 900 EUR vehető fel automatából. Tehát egy lakás bérléséhez (ami 2 havi díj) jópár napig csak a kártyámat kéne fejni. És ez a Citi ügyfélszolgálat szerint teljesen normális. De mondták, hogy ha bemegyek egy bankfiókba, akkor simán felvehetek a számlámról bármennyit. Feltéve ha az a bankfiók Magyarországon van… Ehh. Ehhez társul, hogy még mindig nem sikerült ír bankszámlát nyitni, mert a meghívólevelek (átszövegezve) se voltak jók. Tehát amíg a PPS szám nem jön meg addig kb semmit nem tudok csinálni. És sok helykonyhaen a lakásbérléshez, de már a megnézéshez is kérnek bankszámlaszámot, amihez viszont igazolt lakcím kell. 22-es csapdája.

Szóval egyelőre kicsit elkeserdve nézem az ingatlanpiacot, bár az is tény, hogy Róma se egy nap alatt épült fel, és még csak 5-6 napja járok megtekintésekre. Idő még van. És néha bele lehet futni ilyen gyöngyszemekbe. Már csak a horrorhegedű hangja hiányzik hozzá.

A következő post már egy kicsit szakmaisabb lesz, majd az utána levő meg Skerriesről, csak a képeket kéne áttöltenem, De mivel reggel 7-kor megyek és este 7-8 között érek hazaí, így ez most lassabban halad. Még a szokásosnál is lassabban.

rainy days

[day -8] prequel és hasonlóak

Nakérem. Az egykori blog elköltözött archivumba. Ez pediglen egy új és (reményeim szerint) aktívabbb darab lesz.

Az apropó pediglen az, hogy 42 év után megszületett a nagy döntés és hamarosan a távozás hímes mezejére lépek (sőt, lépünk). Mivel az elmúlt ~1 évben egyre másra kerestek meg fejvadászok, hogy valami jobbat, szebbet, okosabbat ajánljanak. És bár én hősiesen ellenálltam a kísértésnek, de most eljött a pillanat, amikor szedem a sátorfát és költözök. És mivel minden utazás egy lépéssel kezdődik, ezt a legnehezebb megtenni.

A célpont a “napfényes” zöld sziget, Írország. Ezen belül pediglen Dublin. Vagyis csak a munkahely lesz Dublinban, mi reményeim szerint a várostól északra, valamelyik kisvárosban fogjuk tengetni dolgos napjainkat. Nade, hogy is kezdődött mindez? És hol tartok most? Erröl szól ezen, bemelegítő post. Utána az érkezésig már csak csend és izgulás, majd jönnek a postok egyre s másra.

rainy days

2015 igen meleg nyarán kaptam egy telefonhívást Írországból, az ITContracting nevű fejvadász cégtől, hogy Senior Systems Administrator pozicióba keresnek embert egy ügyfelük megbízásából. Mivel 1996-2013 közötti időszakban ezzel foglalkoztam így bátran belevágtam az interjúkba. Egyik követte a másikat, telefonos, Skypeos, megint telefonos, majd az ajánlattétel. Ami anyagi oldalról nézve rendben volt, de a “csak” contractot ajánlottak, vagyis 1 év fix szerződés, amit 98%-ban meghosszabbítanának még 1 évvel az első év lejárta után. Mivel a család is költözne és nem mertem belevágni egy bizonytalanabbnak tűnő történetbe és köszönettel kihátráltam, mert mi van ha letellik az 1 év és nincs másik ajánlat? Ezt a fejvadász megértette és elfogadta. Majd pár hét múlva újra keresett, hogy lenne egy másik, immáron permanens ajánlat, ugyan olyan feltételekkel. Itt is lefutottam az interjúköröket és mindkét oldalról jónak találtatott az eredmény. Ekkor mondta, hogy valójában az eredeti ügyfél “ragaszkodott” (ú, ez picit nagyképűen hangzik, de ha egyszer ezt mondta 🙂 ) hozzám, ezért az ITContracting anyacégéhez tartozó üzemeltetői csapat venne fel magához, majd rögtön az első 1+1 évre kölcsön is adnának az eredeti megbízónak. Mivel itt már permanens szertődésről beszéltünk, és mellette az eredeti cég és feladatkör számomra igencsak szimpi volt, így nem volt okom nem elfogadni az ajánlatot.

Ez persze csak elsőre tűnt egyszerűnek, mert utána, amikor belegondoltam, hogy ezzel mindent feladok és pár váltás ruhával kezdek egy új életet, az már ijesztőbb volt. Szerencsére a cég megbízta Mrs. Y.-t, hogy segítsen mindenben. Ő végzi a “relokálást”, vagyis elméletileg segít mindenben. Ja igen, ez volt a sok, szerződésaláírásig eljutott, ajánlat közül az egyetlen, ahol van elkülönített relokációs büdzsé is, vagyis van x EUR amit arra használunk, hogy én innen el és oda megérkezzek. Ebbe beletartozhat bármi a repjegytől a cuccok átszállításán át az kezdeti szálláshelytől az albérletig minden, ami belefér az összegbe. Mivel Írországban is az albérlet a legsúlyosabb tétel, így abban maradtunk, hogy repjegyet meg minden egyebet én intézek, és az összeget nagyjából egészében az albérletre költjük, mert az 1+1 hónap (első havi díj + 1 havi kaució) azért egy messziről szabad szemmel is jól látható összeg lesz.

Közben Mrs. Y. átküldte a javasolt városok/kerületek listáját, hogy hol érdemes albérletet vadászni, mivel ezt ő helyettem nem tudja megtenni, de azzal, hogy leszűkítettük kb 6-7 kisvárosra/falura a listát, azért ez elég jól behatárolja a szóba jöhető helyeket. Mivel hosszú távban gondolkodunk (eleve az albérletek 99%-nál minimum 1 éves szerződést kell kötni) így nem a kicsi, 1 hálószobás ingatlanok jöhetnek szóba, hanem minimum 2 de inkább 3 hálószoba, nagy konyha és lehetőség szerint kert az alap szűrési feltétel. Meg egy előre belőtt összeg, amitől felfele nem nagyon szeretnénk eltérni. Az két legnagyobb ingatlanbérlős websiteot napi szinten böngészve azért az kiderült, hogy lehet ennyiért ilyen albérletet/lakást/házat lőni. Bár nem egyszerű. Viszont nagyon pörög a piac, tehát nem tudom megtenni, hogy még itthonról időpontot egyeztetek megtekintésre, ezt majd csak kint tudom elkezdeni. Pont ezért (is) pár nappal a tényleges munkakezdés (2015.11.02) előtt érkezek Dublinba, hogy a lehető legtöbb dolgot meg lehessen csinálni, mert ha lekezdődik a meló, akkor erre nem lesz elegendő idő. Szerencsére Mrs. Y. már foglalt szállást, amit kb bármeddig, de valójában max 2 hónapig tudok használni. Ráadásul nem tisztességtelenül drága, bár jó lenne minél rövidebb ideg tengtni a napjaim egy B&B-ben. Ami még nagyon fontos, hogy legyen egy ajánlás az előző főbérlőtől. Namost ugye nekem ilyenem max magyarul lenne, amivel kint nem sokat érnek. Tehát itt éreztem egy kis loopot, hogy albérlethez kell előző albérlet. Szerencsére Mrs. Y. jelezte, hogy ez azért könnyen áthidalható egy meghívólevéllel, amit volt olyan kedves és már el is postázott (az más kérdés, hogy a postást megzavarta a Tamás Wallner a címzésnél és simán a levelesládák tetejére helyezte a levelet, ahelyett, hogy a Wallner Tamás feliratú postaládába dobda volna. Sebaj.). Ez a levél biztosítja a szolgáltatókat (pl bankok) és a főbérlőket arról, hogy megbízható jómunkásember vagyok és az anyacég vállal értem mindennemű felelősséget.

Viszont voltak olyan dolgok, amiket távolról is lehetett intézni. Ilyen pl a Leap Card, ami egy elektronikus bérlet. A kártya online megrendelése (fényképes verzió, mert azt lehet regisztrálni és nyújt egyéb hasznos dolgokat), legyártása és postázása 3 napba került. Utána, hogy Újpest-Központból megérkezzen a 3 km-re levő lakásba, az további 1 hetet vett igénybe. Magyar. Kir. Posta rulzik. De megjött. Örömködés. A kártya most csak egy alap, 25 EUR-os feltöltéssel bír, de természetesen automatikusan, utazás közben képes magát tölteni a kártya. Ráadásul ide lesz feltöltve majd a havi bérlet is. A Leap Card (LC) több “zsebet” használ egyszerre. Vagyis ha olyan tömegközlekedést veszek igénybe, amire jogosít a bérletem, akkor azt használja, ha olyat, amit nem, akkor meg a külön feltöltött összeget. Ráadásul mindenféle kedvezményeket is biztosít. Pl egy jegy, vezetőnél megváltva 3.30 EUR, de LC esetén csak 2.60 EUr-t von le. Ez tetszetős. Mondjuk azon meglepődtem, amikor az átmeneti szállás és munkahely közti útvonalat megnéztem és láttam, hogy 54 perc utazás az 58 megállót jelent. Uhh.

A másik nagyon nagyon fontos dolog, sőt a legfonotsabb az ún PPS szám. Ami kb az adószám, taj szám, személyi azonosító számok összegyúrásaként képzelhető el. Amíg ilyen nincs, addig szinte semmit nem lehet elintézni (bankszámla nyitása pl). Ráadásul addig a fizetést megterhelik egy ún. Emergency Tax-al (40%, hoppá). Amit természtesen a PPS szám megszerzése után egy összegben vissza is utalnak. Ezt Dublinban egy helyen lehet igényelni. Pár levélváltás után a hivatal szépen meg is írta, hogy mit vigyek majd magammal. Majd webes felületen lehetett időpontot foglalni és elméletileg 15 perc alatt bekerül az ember a rendszerbe, majd 3-5 nap után megkapja a PPS számot és újabb 2-3 hét után magát a kártyát is. Szerencsére mindenre elég a szám magában, nem kell megvárni a kártya legyártását. Tehát érkezésem utáni napon már mehetik a Parcell streetre PPS számot regisztráltatni. Itt is kell majd a fentebb említett meghívólevél ami kiváltja egyszerre a nevemre szóló közüzemi számlát csakúgy, mint a főbérlői ajánlást.

Tehát itt állunk most. Van egy repjegyem október 28.-ra. Van két nagy bőröndöm. Egy meghívólevelem. Egy lefoglalt átmeneti szállásom. És iszonyatos gyomoridegem, hogy mi lesz. Az első pár hét/hónap kemény lesz. Család távol, környezet idegen. De ha meglesz az albérlet, feltöltve a hűtő és látom, hogy mit és hogyan kell csinálnom, akkor majd talán kicsit megnyugszom. 🙂 Azt tudom, hogy nem a túróudi és nem az itteni ízek fognak hiányozni, hanem pár ember. Ezek egy része pár hónap elteltével költözik ki, a másik részével pedig minden lehetséges kommunikációs csatornán megpróbálok a lehető leginkább kapcsolatban maradni. A cél, hogy jól süljön el minden és akkor frankó életünk lesz. Főleg a gyerekeknek, hisz alapvetően miattuk teszem, tesszük meg ezeket a lépéseket. Hogy ők egy normálisabbnak látszó helyen nőjjenek fel, megtanuljanak egy nyelvet kvázi anyanyelvi szinten, és utána olyan életük lehessen, amilyet csak szeretnének.

Folyt.köv. Majd még itthonról, de már csak közvetlenül az utazás előtt. Vagy nem, és akkor már csak érkezés után. De sűrűsödni fognak a postok.

(ps.: kép imgurról lopva)