Tag Archives: travel

[wandering] go west tour’16 – 23.08.2016-25.08.2016

Úgy adódott, hogy elhatároztuk egy kvázi hosszú hétvégét töltünk el valahol a nyári szünet utolsó előtti hetében. Egész pontosan nem hétvégét, hanem pár nap hétköznapot. Galway volt az első célpont, de miután láttam egy random google képet a Kylemore apátságról egyértelmüvé vált, hogy inkább arrafele fogunk keresgélni. Még 3 nappal az indulás előtt is bőven lehetett válogatni a booking.com ajánlataiból. Az egyre szűkülő listán végül két hely maradt fenn, amiből a Mannin Lodge B&B lett a nyertes, bár őszintén megmondva, kicsit tartottam a helytől, mert bár parádés, 9.1-es pontszáma volt (max:10), viszont ehhez képest nagyon olcsó volt (240 EUR két napra, 4 főnek, reggelivel, parkolóval, wifivel, mindennel). De bátraké a szerencse elven lefoglaltuk és kedd reggel, szitáló ködben elinultunk Ballyconneely fele.

A település 318 km-re van a lakástól, és bár jelentős az autópályás szakasz, azért így is 3 óra és 57 percet tervezett a Google az utazásra. Ehhez hozzá jött még egy rövidke kerülő útközben, hogy megnézzük Roscommon romjait is, így az út hossza 344 km-re és bő 4.5 órára nőtt. De Roscommonról, ahogy a többi meglátogatott településről is majd külön-külön (lap alján kattintható).

balleyconeellyandroscommon

Tehát Ballyconneely és a Mannin Lodge. Először is ami szembetűnő volt “nyugaton”, hogy az idáig már megénekelt már-már kellemetlenül keskeny utak arrafele még keskenyebbek. Konkrétan, ha úgy halad az ember, hogy a jobb oldali tükre nem éri el a felezővonalat, akkor a bal oldali biztos, hogy lelóg az útról. Szembe jövő autók esehidtén nem csak a tükör, de maga az autó is célszerűen lelóg a betonról. Ezt azért még majd egy évnyi írországi vezetés után is szokni kellett. Ez gyakran nehezítve van egy sávos hidakkal, ahol udvariassági alapon a már a hídon levőnek van elsőbbsége. Már ha látja az ember, hogy van-e valaki a hídon, hisz a hid saját oldalfala általában magasabb, mint egy személyautó.

 

Illetve amikor éppen nem a 2savos2hidak, akkor a kanyarok okozhatnak fejtörést, mert nem beláthatóak, de legalább egyik irányba sincs, hova lehúzódni. Nem való azoknak, akik kicsit is tördnek az autójuk fényezésével. De mindezekért kárpótol a táj. Már “középfölde” is meggyőző a maga dimbesdombos útjaival, de minél jobban közeledik az ember a nyugati parthoz annál nagyobbak lesznek a hegyek, vadregényesebb a táj. A köves pusztákat néha fjordok szakítják meg és mindennek a tetejében ott az Atlanti óceán az út végén. Meg a szabadon tartott bárányok az út mellett, akik képesek hosszasan blokkolni a forgalmat, amig méltóztatnak lefáradni az útról.

Mikor az ember már azt hinné, hogy az adott látványnál szebb, lenyűgözőbb, izgalmasabb nem lesz, akkor 5 percen belül biztos, hogy erre a táj rácáfol. Szivem szerint minden egyes km-en megálltam volna csak a tájat csodálni. De nem tettem, és rájöttem, hogy a fényképek se tudják maradéktalanul visszaadni a látványt, a méreteket és a mélységeket.

A szállás maga egy kis két szintes ház, az emeleten 5, a földszinten 3 szobával. A családi szoba (egy dupla és két szimpla ágy, saját fürdőszoba kilátással az óceánra) az emeleten volt. Tágas, tiszta szoba, kényelmes ágyak, nagy és levegős fürdőszoba egy beépített zuhanykabinnal. Bőven elegendő arra, amire kerestük, hisz szinte csak aludni jártunk a szállásra. A bőséges és finom reggeli után elindultunk turázni és csak este, vacsora után értünk haza.

A háziak a végtelenségig kedvesek voltak, és nem túlzás a 9.1-es pontszám. Az egyik legjobb B&B, amit valaha béreltünk. Mindezt barátságos áron, és mindenhez pont elég közel.

Roscommon Castle (23.08.2016)
Dog’s Bay beach (23.08.2016)
Kylemore Abbey and Garden (24.08.2016)
Croagh Patrick (24.08.2016)
Killary fjord (24.08.2016)
Glengowla Mines (25.08.2016)
Ashford Castle (25.08.2016)

Mannin Lodge B&B@Booking.com 

[day 1] indulás és érkezés

Nah, ez a nap is elérkezett. Ezen sorok írásakor még van 1.5 órám itthon és utána 3 röpke óra után megérkezek egy új fejezetbe az életemben. Rohadtul feszült volt az elmúlt pár hét, ahogy közeledett az indulás napja. Bár tudom, hogy nem égetek fel hidakat és bármikor visszajöhetek, de nem akarok. Nem akarok vesztesként hazakullogni, hogy nem sikerült.

Félelmetes volt valahol azt látni, hogy kb az egész életem belefér két jókora bőröndbe. Kevesebb, mint 40 kg (ok, 38.9, tehát jól kicentiztem 🙂 ) és ez elég kell, hogy legyen az elkövetkező hetekben-hónapokban. Hisz amíg nincs albérlet, addig nincs hova rendelni a futárt. Márpedig két futáros kör még hátra van, hisz maradtak otthon cuccok szépszámmal- Az is igaz, hogy sokkal kevesebb, mint gondoltam.

bőröndök

Az elkövetkező napok elég zsúfoltak lesznek szerintem. Holnap PPS igénylés és egyúttal kell lőni egy helyi pre-paid SIM-et, mert az ügynökök nem erősek magyar számok visszahívásában. Mellette le kell beszélni annyi albérletlátogatást, amennyit csak lehet, mert nem égetném felesen az eurókat egy B&B-ben. Illetve ez az egyik sarkalatos pontja annak, hogy a család is jöhessen.

Mellette kell egy bérlet, ez frankón on-line tölthető a már megkapott Leap Cardra, de mellette aktiválni is kell egy előre megjelölt helyen. Ezt még kicsit körül kell járnom, hogy mit és hogyan. Illetve, mivel a bérlet nem 30 napos, hanem havi, az októberből hátralevő pár napot is le kell fedni 72 órás napijeggyel, mert ha összejönnek az albérletlátogatások, akkor utaznom kell agyba-főbe.

Pár óra és kiderül, hogy Mrs. Y. mit tervezett elintézni a napokban, de ma azt hiszem nem kell majd altatni 🙂

És egy apró személyes “note”. Bár voltam már távol családtól 1-2-3 hetekre, amikor ilyen-olyan projecteken, de ott tudtam, hogy még x nap és látom a családot. Itt most nincs ilyen. Tudom, hogy max 6-7 hét, de az momentán baromi megfoghatatlan időintervallum. Persze a teendők a két országban eléggé le fognak foglalni mindkettőnket és valószínűleg gyorsan kipereg a 1.5 hónap, de be kell vallanom ez most rohadtul rossz érzés.

És itt most pár órányi reklámszünet, a post második fele majd este, amolyan összegzésként. Mert azért nem lesz ám naponta 2-3-4 post. 🙂

Eltellt pár óra és itt a második fele. Tehát volt egy sima repülőút, rövid várakozás a csomagokra (amik most szerencsére meg is érkeztek). Mrs. Y. szinte velem egyidőben érkezett, igaz először a rossz terminálra. Gyors bemutatkozás, majd a bőröndök bepréselése után egy cirka 2 órás autózás a környéken, futólag megtekintve Sword-ot, mint potencionálisan elgvalószínűbb lakhelyet. Abszolúte barátságos környék, simán elképzelhető itt az élet. És közben megtudtam, hogy mi egy környék “jóságfokmérője”. A napközben az utcán sétáló emberek kora (ha sok a fiatal, akkor azok nem dolgoznak, vagyis a környék nem jó. Viszont ha mid-class kinézetű idősebb bácsikák sepergetik a kertben a leveleket, akkor az frankó) valamint nem lehetnek szabadon az utcán kutyák. Ha ilyet látok, akkor a környék nem javasolt. Mai sem éltem hiába 🙂

Illetve még egy fontos dolog, ami meghatározza a környéket. A “kisboltok” száma. Ugyanis a jól prosperáló közösségek támogatják a helyi kis boltokat a multikkal szemben. Ez nem a nálunk jellemző és divatos multiellenesség. Ugyanis semmi bajuk nincs itt a multikkal, sőt. Van belőle mindenhol mindenféle. Tehát ahelyett, hogy megköpködnék őket inkább a helyi termelőket, árusokat, boltokat támogatják. Nem valami ellen vannak, hanem valami mellett. Egy szó eltérés, de oltári nagy difi összehasonlítva a turbómagyar dögöljönmegamulti hozzáállást. (Kb ua, mint nacionalistának lenni vagy patrótának. Ezt se fogják egyesek soha megérteni.)

Ezek mellett gond lehet a gyerekek beiskolázása (pontosabban nem gond, csak nehezebb feladat), mert az iskolák 90%-a még mindig az egyházak kezén van. És bár az arány csökken, azért még mindig jelentős. Vagyis igazoltan katolikusnak keresztelt gyerekeket szeretnének. Amire az írek nagyrészt már hörögnek, mondván – joggal -, hogy ez bizony diszkrimináció, amit nem szeretnek. Majd meglátjuk. Ha egy gyerek bejut a suliba, akkor a másik automatice bekerül. Ez legalább pozitívum.

Ezutén átgurultunk SkerrIMG_0206[1]iesbe, ahol az átmeneti szállásom van. Egy hangulatos és hagyományosnak tűnő Bed & Breakfastban. Amikor Mrs. Y. meglátta a helyet csak annyit mondott, “ha tényleg ilyen borzalmas, akkor holnap szóljak és lő egy másikat”. Pedig valójában egész OK. Jó a wifi az valamiért csak a laptopon működik, ott viszont stabilan, de a telefon képtelen kapcsolódni. Sebaj. Kis szoba, normál fürdő. Egyelőre más nem is kell. Holnap megpörgetem a hivatalos dolgokat. Utána jöhetnek a lakásnézések.

 

Meg beiktatok egy rövid sétát, mert halál hangulatos kisváros Skerries. De ezt majd képekkel megtámogatva.